Ann Leckie minden jelentős díjat legalább egyszer elnyert trilógiája az eddigi legkiforrottabb résszel zárul: a Mellékes kegyelem jól sikerült regény és méltó befejezése a hajóját vesztett mesterséges intelligencia és a Radch Birodalom egyeduralkodója konfliktusának.
A Mellékes igazság magányos bosszúhadjárata a Radch Birodalom uralkodója ellen egy gendersemleges és érdekes kulturális-technológiai koncepciókat felvonultató környezetben ígéretes és érdekes kezdés volt, de az alapötletekben rejlő potenciált nem sikerült kihasználni. A Mellékes háború a magyar címével ellentétben nem volt különösebben háborús, inkább szűk fókuszú kultúrantropológiai-szociológiai krimi rengeteg teával és komoly fókusszal a szereplők érzelmein, de hangulat és elbeszélés tekintetében sikerült felülmúlnia az első részt. A Mellékes kegyelem pedig szépen egyesíti a másik két kötet erényeit, semlegesítve azok néhány bosszantó hibáját és a koncepcióhoz illő befejezést kínál.
A helyszín továbbra is az Athoek Állomás és környéke, a feladat pedig még mindig Anaander Mianaai uralkodó semlegesítése, de minimum a belviszály túlélése. Így, hogy a környezetet és a karakterek többségét már megismertük az előző részben, a cselekmény jóval akciódúsabb és lendületesebb lehet, ami kellemes meglepetés a korábbi kötetek kétségtelenül érdekes, de sokszor fölöslegesen lassú és körülményes történetvezetése után.
Ha távolabbról nézzük a regényeket, végső soron arról szólnak, hogy hogyan lesz egy MI (a korábban hadihajóként létező Breq) egyre emberszerűbb. Ez a motívum természetesen itt is folytatódik, sőt, fokozódik és mindenféle egyéb izgalmas kérdésekkel bővül. A Radch Birodalom ugye eleve arra épül, hogy aki nem állampolgár, az alsóbbrendű és nem nagyon kell tekintettel lenni rá (ez például az ókori Rómából vagy kicsi és gazdag kortárs államokból is ismerős lehet valamilyen szinten), a viszonyrendszert pedig más intelligens lények, MI-k (elsősorban hajók és állomások) és idegen fajok is bonyolítják. Az egyenlőtlenség egyre nagyobb feszültséggel jár, a helyzetre mielőbb megoldást kell találni: így lenne Anaander Mianaai "tudathasadása" és Breq közreműködése nélkül is, ettől legfeljebb csak gyorsulnak egy kicsit az események.
A gyorsulás szerencsére nem csak történelmi léptékben érhető tetten, a Mellékes kegyelem lendületesebb és jobb ritmusú az előző két regénynél, ami eléggé ráfért a történetre. Persze az első kötet időben ugráló története és a töprengős, közelképszerű második rész sem volt rossz, de csak mostanra sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt a lassabb, a karakterek gondolataira és érzelmi világára fókuszáló epizódok és a hatásos, átélhető akciójelenetek között. Ugyanakkor hagyományos értelemben vett űroperát most sem szabad várni: Leckie talán itt enged leginkább a konvencióknak, de még mindig koncepciószinten megy rendszeresen valami teljesen más irányba, mint amit a szokványos SF-regényeken szocializálódott olvasó várna.
A trilógia itt lezárul (méghozzá elég jól), de megvan a lehetőség a folytatásra. Akár az eddigi stílusban, akár valami űroperásabb változatban, de ha nem lesznek további regények, akkor sincs semmi probléma. Nyilván maradtak kifejtetlen és kiaknázatlan témák, az idegen értelmes fajokról például szívesen tudtam volna meg többet, ahogy a többtestű MI koncepciójának kihasználatlansága is nagy szívfájdalmam, ugyanakkor a kevés magyarázat is a trilógia egyik alapvető építőköve. Enélkül teljesen más hangulatú lenne az egész, instant élmény lenne, nem gondolkodós és lassan beérő. A Mellékes kegyelem és a teljes trilógia általában tipikusan olyan olvasmány, ami talán nem azonnal hat, de idővel az ember rájön, hogy mennyit veszített volna, ha nem olvassa el. Ahogy az előző részek, ez is abszolút "ajánlott" kategória.
Kiadó: Gabo
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Eredeti cím: Ancillary Mercy
Fordító: Kleinheincz Csilla
Borító: John Harris
ISBN: 978-963-406-376-6
Oldalszám: 364
Ár: 2990,- 2542,- a kiadónál
A helyszín továbbra is az Athoek Állomás és környéke, a feladat pedig még mindig Anaander Mianaai uralkodó semlegesítése, de minimum a belviszály túlélése. Így, hogy a környezetet és a karakterek többségét már megismertük az előző részben, a cselekmény jóval akciódúsabb és lendületesebb lehet, ami kellemes meglepetés a korábbi kötetek kétségtelenül érdekes, de sokszor fölöslegesen lassú és körülményes történetvezetése után.
 |
| a trilógia hajói (kattra nő) |
A gyorsulás szerencsére nem csak történelmi léptékben érhető tetten, a Mellékes kegyelem lendületesebb és jobb ritmusú az előző két regénynél, ami eléggé ráfért a történetre. Persze az első kötet időben ugráló története és a töprengős, közelképszerű második rész sem volt rossz, de csak mostanra sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt a lassabb, a karakterek gondolataira és érzelmi világára fókuszáló epizódok és a hatásos, átélhető akciójelenetek között. Ugyanakkor hagyományos értelemben vett űroperát most sem szabad várni: Leckie talán itt enged leginkább a konvencióknak, de még mindig koncepciószinten megy rendszeresen valami teljesen más irányba, mint amit a szokványos SF-regényeken szocializálódott olvasó várna.
 |
| a három kötet borítójának eredetije |
Kiadó: Gabo
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Eredeti cím: Ancillary Mercy
Fordító: Kleinheincz Csilla
Borító: John Harris
ISBN: 978-963-406-376-6
Oldalszám: 364
Ár:
Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése