Marko Kloos: Frontvonalak

Marko Kloos regényében a jövő a Földön nem túl kellemes, de legalább gyarmatosítjuk az elérhető bolygókat. Az űrbe persze nem jut ki az átlagember, de azért sokan álmodoznak róla, köztük a segélytelepen felnőtt Andrew Grayson is, aki a katonai karrierben látja a reményt a paneldzsungelből és esetleg a Földről kiszabaduláshoz. 

Végre egy olyan katonai témájú regény, ami nem a szopassuk halálra az újoncokat témán pörög. (Még a Vének háborújában is megjelent ez a vonal, a Végjátékról nem is beszélve.) Elhiszem, hogy a katonaság többnyire így működik és nem szokás megbecsülni az emberanyagot, csakhogy ez egy baromira idejétmúlt és egyáltalán nem hatékony hozzáállás.

Elvégre ha valakivel rosszul bánnak, legfeljebb a kényszer és a félelem fogja hajtani, ami rövidtávon talán elég, de egy idő után ellenállást szül és a vége a komoly anyagi és időbeli ráfordítással kiképzett katona leselejtezése lesz ahelyett, hogy még hosszú ideig használhatná a hadsereg gépezete. Ha másért nem, legalább ezért érdemes tehát normálisan bánni velük és jó kaját, izgalmas munkát, tartalmasan eltölthető szabadidőt és tisztességes fizetést ajánlani nekik, az elégedett katona ugyanis hosszabb távon is jól végzi a dolgát és kisebb eséllyel fog lázongani. (Ez egyébként bármilyen más munkahelyre és munkavállalóra is igaz.)

Szóval a Frontvonalak a maga módján egészen emberbarát katonai sci-fi, ami meglepő következményekkel jár. Egyrészt az ember folyamatosan várja, hogy mikor jön már a szívás, másrészt emiatt sokkal könnyebb közel kerülni a karakterekhez, vagy úgy általában az egész világhoz. Ez persze még simábban megy, ha az ember kora-huszonéves, mint főszereplőnk, Andrew Grayson, de ez nyilván nem alapkövetelmény.

(illusztráció: Alex Ichim)

A Marko Kloos által megálmodott közeljövő meglehetősen kellemetlen: hiába az űrutazás (fénysebességnél gyorsabb) és a bolygókolonizálás, a földi helyzet valahogy mégsem az igazi. Rengetegen élnek óriási paneltelepeken, segélyen, jegyre osztott fejadagokon tengődve. Ebben a környezetben nagyjából a bűnözés jelenti az egyetlen kiugrási lehetőséget, illetve az átlagnál jobb képességekkel rendelkező fiatalok jelentkezhetnek katonának, meglehetősen vonzó fizetésért és kalkulálható életpályamodellért. A katonaság persze nem csak a szegények, hanem mindenki előtt nyitott, nagyjából egyenlő esélyekkel indul a felső-középosztálybeli, kertvárosban felnőtt jelentkező és az Andrewhoz hasonló segélytelepi srácok is.

Ahogy az várható, a történet eleje a kiképzésről szól, aztán ahogy Andrew és társai végeznek az alapkiképzéssel, az eseményekkel együtt a történet is felpörög és csakhamar szó szerint a frontvonalban találjuk magunkat. Marko Kloos katonai múltja itt jön ki szépen: persze a szinte már utópisztikus katonai rendszeren is látszik, hogy átélte a dolgot és szeretne javítani rajta, de a harci jelenetek az igazán kézzelfogható, realista részei a regénynek. Ez már nem a kiképzőközpontos gyakorlatozás, érezzük a valódi fegyverek használatának morális (és fizikai) súlyát, a kockázatot, a következményeket. Szó nincs olyasmiről, hogy "tökös katonák vagyunk és jól legyakjuk az idegeneket Starship Troopers módra" - eleve nincsenek idegenek, az ellenfél ugyanolyan ember, mint a főszereplők, csak éppen a másik oldalon áll.

Ez persze egy idő után unalmas lenne, úgyhogy belekerült két ügyesen kijátszott, komolyabb csavar is a regénybe. Ezektől (különösen a másodiktól) lesz igazán jó a történet ahelyett, hogy csak elkönyvelnénk egynek a sok közül, viszont nem illik lelőni a poénokat, így én sem teszem. Legyen elég annyi, hogy a regény eleje is érdekes, de ez később csak fokozódni fog, a folytatás (jelenleg négyrészes a sorozat) pedig még többet ígér.

(illusztráció: After Reset)

Alapból némi szkepszissel nyúltam a Frontvonalakhoz, de szerencsére megcáfolt gyakorlatilag minden előítéletet. Persze viszonylag könnyed, nem túlságosan bonyolult és roppant gördülékeny a történet, de egyáltalán nincs az az érzése az embernek olvasás közben, hogy valami lebutított regényt fog a kezében, mint az sajnos sok ifjúsági regényre jellemző. Kikapcsolódásnak tökéletes, nagyjából John Scalzi Vének háborúja-sorozatához lehetne hasonlítani (nem véletlenül, Kloos többek között Scalzitól is tanult kreatív írást). A szereplők életkorából fakadóan persze kevesebb cinizmussal és több optimizmussal, illetve a szerző stílusa miatt kevesebb humorral, de a szórakoztatófaktor közel azonos - és ugyanúgy filmre kívánkozik, a kifejezés pozitív értelmében -, érdemes elolvasni.

---

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: Terms of Enlistment
Fordító: Farkas István
Borító: Vass Richárd
ISBN: 978-96-3419-154-4
Oldalszám: 320
Ár:  3480,-  2610,- a kiadónál

---

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)