A modern építészettel valahogy úgy vagyok, mint a vallással. Nem feltétlenül rossz dolog, vannak benne jó ötletek, de ennél azért valami meggyőzőbbet kéne nyújtania. Tudom, unalmas, hogy sorozatban fikázom a kortárs építészek nyilvánvaló remekműveit, a MARK felhozatala az én ízlésemnek viszont tényleg gyenge. Így visszanézve gyakorlatilag minden kapcsolódó bejegyzésben ugyanazt ismételgettem, úgyhogy most azt is megmondom, hogy mi tetszene: íves, természeti formák ihlette, természetes anyagokból (sok fa) készült épületek, harmóniában a környezetükkel (ami nem azt jelenti, hogy ocsmány betonvárosba hasonló új házat kell építeni), meg persze környezetkímélő technológia (passzívház).
A Földgömb hónapról hónapra fejlődik: sikerült egy nagyon jó számot összehozniuk májusra. Geoglifektől a keringő dervisekig, a tangótól a Szahara sokezer éves sziklafestményeiig, az Andok indiánjaitól a shaolin szerzeteseken át a bikaviadalokig: érdekes témák, jó fotók, csak kicsit rövidre sikeredett az újság.
Az év legjobb borítója eddig mindenképpen a National Geographicé: a márciusi után ez is egy kifejezetten jól sikerült példány. Afrika, polgárháborúk. Talán nem tudatosul mindenkiben, de a végső soron az európaiaknak köszönhető afrikai polgárháborúkat nem csak a lakosság szenvedi meg, hanem az állat-és növényvilág is. Persze ez a globalizált világot mozgató multicégeket nem érdekli különösebben, annál inkább a feltételezett északi-sarki olaj- és gázmezők: most éppen ezekért folyik a csata, egyelőre tárgyalóasztalok mögött és kutatóhajókon. Azért a múltat sem illik elhanyagolni: restaurátorokról is szól egy rövidebb cikk; két másik pedig az Édenről, kinek-kinek ízlése szerint: Kínában marketingcélokból Shangri La névre kereszteltek egy tartományt, a korallzátonyokról ilyesmi cím alatt írni meg már szinte közhely.
GEO: Aranytól csillogó egyiptomi kincsek; lipicai ménes Szilvásváradon (kirándulóhelynek is jó, ha valakit éppen nem érdekelnek a lovak); a nicaraguai forradalom eredménye ma; hatalmas tudományos műszerek a világ titkainak megértése szolgálatában; Darwin három.
Eléggé ritkán kerül a kezembe Galaktika, ami egyfelől meglepő, mert amúgy (akinek még nem tűnt fel:)) szeretem a sci-fit, másfelől viszont eddig még mindig csalódást keltett. A novellák legtöbbször nem igazán emlékezetesek, az egyéb témákról szóló cikkek is kevés újat tudnak mondani, jelen szám egyetlen értéke a másfél oldalas interjú Joan Slonczewskivel, de végső soron az is túl rövid. Azt hiszem, egy-két évig megint nem fogok ilyet venni. 
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése