Időutazásról sokan írtak már, Harry Harrison A Technicolor időgépétől az Asimov-féle A halhatatlanság haláláig, igazán újat és maradandót viszont nem sokan tudtak alkotni. Még Poul Anderson sem, akitől a Változó csillag alapján többet vártam, az a Larry Nivennel közös világban játszódó történet tényleg a legjobbak közé tartozik (Larry Niven kapcsolódó műve az egyik örök kedvenc, a Gyűrűvilág).A téma nem lenne rossz: két csoport, az Őrzők és a Védők háborúznak az időutazást kihasználva a történelem minden korában, még az sem, hogy egy huszadik századi antropológus a főszereplő, mert így elég sok problémás dolog elkerülhető és gördülékenyebb lesz a történet, na de hogy ezt miért kell összesűríteni kétszáz oldalban, amikor tízszer ennyi is kevés lehetne, az már nem világos. Nemere István szokott ilyesmiket írni, azt nem tudom, hogy a kiadói határidők szorossága vagy más miatt, de ez így eléggé értelmetlen. Ráadásul még kiszámítható is, mondhatni sablonos, ahogy a "gonoszok vezére" megpróbálja antropológusunkat átállítani a saját oldalára, ami persze nem sikerül; de a végén mégis rájön arra, ami az elejétől egyértelmű: egyik oldalra sem kéne állni, mert akkor csak játékszer; jobb, ha az ember a saját útját követi.
Kiadó: Phoenix
Kiadási év: 1991
Eredeti cím: The Corridors of Time
Eredeti cím: The Corridors of Time
Fordító: Nemes István
Oldalszám: 203
"a kiadói határidők szorossága"
VálaszTörlésKicsit pontosítanék: Az, hogy a kiadók megszabják a betűkarakterek mennyiségét, az oldalak számát és a határidőt, sajnálatosan behatárolják a szerzőt, sőt kontrollálják. Persze ez országonként változó...
Az angolszász világban még jelennek meg 500 és 800 oldal között, sőt 1100 oldalas sci-fi és fantasy regények. Magyarországon a fantasy és sci-fi szerzők nem merészelik átlépni a 400 oldalt, sajnos.
Mondhatni: nem az író hibája!
Teljesen logikus, ennyire (még?) nem ástam bele magam a könyvkiadás működésébe. Kösz a kiegészítést!
Törlés