David Gibbins: Karthágónak vesznie kell (Total War Rome)

Róma felemelkedésének kezdete. A legendás ostrom Karthágó ellen. Hiteles környezet, akciódús, szórakoztató történelmi regény - időutazás egy olyan világba, ahol az átlagos emberi élet nem sokat, a becsület és a dicsőség viszont annál többet ér. 

David Gibbins, a brit-kanadai vízalatti régész és hadtörténész szerző művét az ajánlás szerint a világsiker videojáték-sorozat legújabb darabja, a Total War Rome II ihlette. Hiba lenne azonban beskatulyázni szimpla adaptációnak, teljesen korrekt történelmi-életrajzi regényről van szó, megfelelő mennyiségű drámával és akcióval.

A Karthágónak vesznie kell az ókori Róma történelmének egyik legérdekesebb időszakába kalauzolja az olvasót. Az időszámításunk előtti második századra Róma megszilárdította hatalmát a félszigeten, visszaverte Hannibál hadait, éppen legyőzte a Nagy Sándor utáni makedón birodalmat és nagyszabású terjeszkedésbe kezdett.

A nagy hadvezér, Scipio Africanus fogadott unokája, Scipio Aemilianus a század közepétől, tizenhét éves korától építgeti a családi örökséghez, nagyapja nevéhez méltó katonai karrierjét, oldalán Fabius Petronius Secundus legionáriussal, aki testőre és barátja is egyben. Az ő történetüket meséli el a tervezett regénysorozat első kötete, az i. e. 168-as püdnai ütközettől Karthágó huszonkét évvel későbbi teljes elpusztításáig.

Először a püdnai csatamezőn találkozunk Scipióval, aki tizenhét évesen részt vesz az örökbefogadó apja vezette harcokban, oldalán a nem nemesi származású, ám annál jobb képességekkel rendelkező Fabiusszal és a győztes csata után mindketten, több patríciuscsalád fiával együtt a római harcászati akadémián folytatják a hadviselés elméleti és gyakorlati oldalával kapcsolatos tanulmányaikat. Scipiónak, mint minden magára valamit is adó római nemesnek, a közéletben is helyt kell állnia, ebben a Püdnánál elfogott görög tanítómestere, Polübiosz van segítségére. A rómaiakat csodáló görög hathatós közreműködésének, Petraeus, az idős centurio gyakorlati képzésének és önnön szorgalmának hála, Scipio felnőve az ideális rómait testesíti meg – és az a szép az egészben, hogy ez nem írói fogás. A fennmaradt dokumentumok és történelmi adatok szerint nem csak a hadvezetésben jeleskedett, de példamutatóan vitéz harcos is volt, ráadásul a többi, léha nemesifjúval ellentétben éles eszű és a klasszikus görög műveltség ismerője. Visszafogott életet élt, nem vágyott magas tisztségekre a hadvezérségen kívül, a hatalom nem vonzotta. Szinte már aszketikus életvitelét (gyakorlatilag egyetlen kedvtelése a vadászat volt) Gibbins egy tragikus – és fiktív – szerelemmel magyarázza, az viszont tény, hogy eleinte komoly nyomás nehezedett rá nagyapja, Scipio Africanus legendás tettei miatt, ám ezekhez önerőből felnőve sem bízta el magát és bár technikailag lett volna rá lehetősége, nem próbált dictatorrá válni, meghagyva az elsőséget a mintegy száz évvel később élő Octavianusnak.

A karthágói polgári elitegység, a "szent csapat" (forrás: Total War Wiki)

Gibbins kiváló ismerője a kornak. Róma, a keltibér törzsek területei, a makedón erdőségek és Karthágó is teljesen hiteles, élő világ. A kiképzés és a csaták leírása meglehetősen naturális, de ez így is van rendjén: az egész regény katonai szempontból mutatja be az időszakot. Ez fontos - és itt érezhető a legszorosabb kapcsolat a játékkal -, hiába alkotott maradandót Róma a a művészetek, filozófia, politika és jog terén is, itt szinte kizárólag azzal találkozunk, amihez a szerző a legjobban ért és amiben a rómaiak a legjobbak voltak: háborúval. Scipio minimum harmadik generációs hadvezér és meglehetősen bántja, hogy még mindig nincs állandó hadserege Rómának, hanem az egyes hadjáratokra mindig külön toboroznak, legtöbbször tapasztalatlan, kezdő legionáriusokat. A veteránokra óriási szükség van, ők alkotják a légiók gerincét, ekkor azonban még nem volt biztosítva, hogy aki egy hadjáratban részt vett, az a következőhöz is csatlakozik - főleg, ha nem kecsegtet jókora zsákmánnyal az adott terület leigázása. Azért még így is elég hatékonyak, Karthágó előtt jó pár ütközet megvívásán keresztül szerez hadvezetési tapasztalatot és tünteti ki magát Scipio és vezérkara és válik harcedzetté az alattuk szolgáló sereg.

Római legionáriusok (forrás: Total War Wiki)

Ami az előnye, az a hátránya is a regénynek. Mivel a szerző hadtörténész és régész, a világ tökéletesen rendben van, nagyon szépen és átélhetően leírt, ráadásul tele van utalásokkal más területekre, személyekre és történelmi eseményekre, amitől még élőbb lesz az egész. A jól felépített környezetben viszont sajnos kissé elsikkadnak a szereplők, hiába viselkednek egyébként technikailag igazi római módjára és hiába publikált már Gibbins hét történelmi (kaland-) regényt korábban, a karakterépítés itt nem az igazi, jó ókori szereplőkért inkább Mika Waltarit ajánlom. Személy szerint az epizodikus felépítéssel sem vagyok kibékülve, sokszor épp a legérdekesebb résznél marad félbe egy-egy rész, hogy aztán évekkel később, valahol teljesen máshol találkozzunk újra a főszereplőkkel, akik már a következő megvívandó csatára készülnek. A gyerekkori ősellenség koncepciója is kicsit erőltetett, de mivel Metellus (valós személy, fiktív ellenlábas) regénybeli karaktere annyira sztereotip és nem komolyan vehető, efölött kényelmesen el lehet siklani, egyébként sem ez a lényeg. A római hadiromantikát teljesen jól hozza a regény, kedvcsinálónak, hangulaterősítőnek ideális a játék mellé és még ötleteket is lehet meríteni belőle egy-egy hadjárathoz. A hétköznapi, nem játékos olvasóknak pedig az alaposan kidolgozott háttér és a magával sodró római hangulat miatt érdemes elolvasni. 

--
Kiadó: PlayON!
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: Destroy Carthege
Fordító: Sziklai István
ISBN: 978-963-89622-3-2
Oldalszám: 356
Ár: 3490,- (borítóár), máshol általában 2792,- + ajándék Rome: Total War játék két kiegészítővel
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.