2018. december 18., kedd

Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Az időutazás egy végtelenül érdekes téma, ennek megfelelően népszerű a sci-fi íróknál. Emiatt az időutazás, mint alapkoncepció, olyanná vált, mint a sárkányok, elfek és törpök a fantasyben – egy kvázi kötelező elem, amivel nem lehet nagyon mellé lőni, viszont ritka az olyan szerző, aki képes túllépni az alapsablonon. Tom Sweterlitsch azonban ilyen, a Letűnt világok pedig egy nagyon jól sikerült regény.

Shannon Moss a Haditengerészeti Nyomozóiroda egyik titkos részlegének az ügynöke, aki már többször vett részt űrutazással (Mélyűr) vagy időutazással (Mélyidő) járó küldetéseken. Előbbi célja az emberiség számára alkalmas bolygók megtalálása, utóbbié, hogy a jelenben megoldhatatlannak bizonyuló eseteket göngyölítsenek fel. Az egyik expedíció azonban rászabadít egy idegen fajt az emberiségre, ami valamikor, az egyre közelebbi jövőben elpusztítja a világot.

A történet főhőse természetesen Shannon Moss, aki egy jövőben zajló gyakorlat során összefut a világ végét okozó idegen fajjal, ami fejjel lefelé keresztre feszíti, és csak hajszálon múlik az élete. Később egy gyilkosság után kezd nyomozni, majd rájön, hogy a haláleseteknek közük van a világot fenyegető Fehér Lyukhoz.

A jövőbeli, apokaliptikus világvége nem egy újdonság, ahogy nyilván az űr- és időutazás sem az. Sweterlitsch ugyanakkor remekül vegyíti a különböző zsánereket, alapos, felkészült, mindezt pedig feldobja egy rendkívül kreatív időkoncepcióval.

A Letűnt világok alapja az időutazás, aminek nagyon szigorú szabályai vannak. Egyrészt az embereknek nincs meg a szükséges tudásbázisuk és technikai hátterük ahhoz, hogy visszamenjenek a múltba, ami az időparadoxon nagyon elegáns megkerülése. Másrészt a jövőbe annyiszor utazhatnak, ahányszor csak akarnak, annak úgy sincs semmilyen káros hatása – ez pedig végtelen lehetőséget biztosít a szerzőnek.


Sweterlitsch világában végtelen számú lehetséges jövő van, és amikor valaki elutazik a jövőbe, akkor véletlenszerűen köt ki egyik vagy másik alternatív jövőben. Itt akár nyugodtan gyilkolhat is, semmi jelentősége, ugyanis amint visszatér a saját idejébe, az általa megfigyelt jövő megszűnik létezni. Ráadásul ez komoly konfliktusforrás is lehet, hisz ha valaki tudja, hogy Shannon Moss időutazó, de ebben az alternatív világban sikeres és boldog, akkor nem feltétlenül örülne neki, ha elmenne és minden megsemmisülne.

Ugyanakkor az alternatív jövőkből az időutazók magukkal vihetnek embereket a saját idejükbe, akiket visszhangoknak hívnak, ám ugyanúgy hús-vér emberekről van szó. Ez már valamivel problémásabb, legalábbis látok benne logikai bukfenceket, de egy hozzáértő ember – és Sweterlitsch az – tud annyira ügyesen bánni az idő (és a tér) adta lehetőségekkel, hogy nem nagyon lehet rajta fennakadni.

A karakterekbe sem lehet belekötni: bár a főhős mellett nincsenek komoly mellékszereplők, cserébe viszont Moss végtelenül emberi. A tájleírások érzékletesek, a naturalista ábrázolásmód telitalálat, a tudományos aspektus kreatív és nem tolakodó, a krimi pedig hozza a kötelezőt. A Letűnt világok kellemes változatosság, valódi felüdülés az időutazós sci-fik hosszú sorában.



Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2018
Eredeti megjelenés: 2018
Eredeti cím: The Gone World
Fordító: Farkas Veronika
ISBN: 9789634195290
Oldalszám: 352
Ár:  3980,-  2587,- a kiadónál
Beleolvasó: scribd (27 oldal)

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése