J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Sokat gondolkodtam rajta, hogyan is kezdjek hozzá a könyv értékeléséhez. Hiszen a Harry Potter és az elátkozott gyermek tulajdonképpen egy színdarab, színtiszta dialógus, ami csak párbeszéd-formájának és kemény borítójának köszönhetően nem úgy néz ki, mint egy füzet. Mégis, ez az eddigi legjobb Harry Potter-könyv.

J. K. Rowling jó író. Egyszerűen, de mégis szemléletesen fogalmaz, jó karakterei és ötletei vannak, a sorozat világa is igen kreatív a maga módján. Viszont rengeteg megfontolatlanság és mondjuk ki, ostobaság van a sorozatban, olyan logikai bukfencek, amiket lehetetlen védeni. Ilyen többek között az időnyerő, a mágikus időgép a Harry Potter-univerzumban, ami sajnos ismét előkerült, ismét számos logikai furcsaságot hozott magával, de kit érdekel?

Nem tudni, hogy az alkotásban mennyire vett aktívan részt Rowling, de olyan veszett jól sikerült, hogy igazából kutyát se érdekel az időgép. Hiszen semmi jelentősége nincsen, csak kellett valami, amivel ki lehet bontakoztatni a cselekményt, amivel teret lehet nyitni a drámának. Ez a két dolog pedig annyira erőteljes, hogy az ember zsigeri késztetést érez arra, hogy elutazzon Londonba és megnézze a színdarabot.

A történet 19 évvel a roxfordi háború után játszódik, Harrynek és Ginnynek, Ronnak és Hermionénak, illetve Malfoynak is gyerekei születtek. A történet leginkább róluk szól, pontosabban Malfoy egyetlen, és Harry középső gyerekéről. Nem akarok ennél többet írni, mert kár lenne bármit is lelőni a sztoriból, de gyakorlatilag újrajátsszuk, hogy mi lett volna akkor, ha annak idején Harry Dracóval fog kezet, nem pedig Ronnal.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek első szereposztása:
a Granger-Weasley család, a Potter-Weasley család és a Malfoy család.
(forrás: Pottermore)

Már az eredeti sorozat vége felé is érezni lehetett, hogy Draco Malfoyt Rowling nem csak amolyan sablonos negatív karakternek szánta (mint például Crackot és Monstrót), akinek annyi a feladata, hogy idegesítse Harryt. Sokkal több volt benne, az egész történet egyik legizgalmasabb karaktere volt és nagyon jó érzékkel nyúltak vissza hozzá. Pont ilyen jó érzékkel hagyták ki Ront a történetből, akiben már az eredeti sorozatban sem volt különösebben érdekes, a fölösleg kiszórásával pedig minden adott volt egy jó drámához.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek nagyon komoly témákat dolgoz fel. Senkit nem érdekel a világ klisés megmentése, mindenkit az köt le, hogy az önmagát rossz apának tartó apa hogyan jön ki a helyét a világban nem találó fiával; milyen nehéz kamasznak lenni, milyen nehéz gyereket nevelni, leküzdeni a múltat, mennyire bonyolultak az emberi kapcsolatok. Mélyebben megértjük az egyes karakterek motivációit, emellett sokkal valóságosabbnak és érhetőbbnek tűnik az alap sorozat is. Ráadásul mindezt úgy, hogy nem látunk bele a szereplők gondolataiba, mint egy átlagos könyv esetén, és nem is tapasztaljuk meg a színészi játékot: pusztán a párbeszédekkel képesek megteremteni az ehhez szükséges légkört.

Összességében elmondható, hogy kellett ez a Harry Potter-univerzumnak, és az időutazást leszámítva (még ha esetleg valaki bele is szeretne magyarázni valamilyen mélyebb szimbolikus jelentést) nagyon hangulatos, komoly és szórakoztató kis könyvet kaptunk. Lehetett volna hosszabb, lehetett volna „könyvesebb”, de végül is így is csillagos ötös.

[Renningan]

---

Kiadó: Animus
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2016
Eredeti cím: Harry Potter and the Cursed Child
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
ISBN: 9789633244654
Oldalszám: 312
Ár: 3390,-

---

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)