A Jessie Lamb testamentuma fiataloknak szóló, disztopikus világban játszódó társadalmi sci-fi. Ez nagyon szépen hangzik, és van hozzá egy viszonylag jól vázolt, bár nem példa nélküli háttér (az emberiség képtelen szaporodni egy elszabadult vírus miatt - kinek ismerős?), illetve egy tizenéves főszereplő (természetesen lány), akinek a szemén keresztül látjuk a világot. Szóval akár még jó is lehetne. De nem az.
Van ugyanis két elég komoly probléma a könyvvel. Az első mindjárt az, hogy úgynevezett háttér nagyjából annyira áll stabil lábakon, mint egy kártyavár a hóviharban, így az egész könyvnek kb. annyi köze van az értékelhető science-fiction-höz, mint A jedi hatalmának a Star Wars univerzumhoz. Vagy az Alkonyat csillámvámpírjainak a normális vámpírtörténetekhez.
Ez a bizonyos háttér nagyjából a következő. Egy újfajta kórokozó mindenkit megfertőz a Földön, főleg a légiközlekedésnek köszönhetően. Minden egyes embert, de csak a terhes nők halnak bele (sőt, másokon a tünetek sem jelentkeznek). A kórokozó egyébként valószínűleg a Creutzfeldt-Jacob-kór és az AIDS keresztezéséből jött létre, szitává rombolja az agyat, de csak a terhes nőkét, mert nekik leáll az idegrendszerük.
Hogy mi ezzel a probléma? Nos...
Olyan nincs, hogy egy betegség mindenkit megfertőz. Mindig lesz, aki nem kapja el, mert rezisztens rá. Olyan meg pláne nincs, hogy mindenki elkapja, de nem mutat tüneteket, csak ha terhes. Arról nem is beszélve, hogy a Föld népességének jelentős százaléka nem amerikai (ez nem tudom mennyire tudatosult az írónőben), és nemhogy repteret nem lát életében, de olyannal se találkozik, aki igen. De ám legyen, a kór megfertőzött mindenkit.
Prion (forrás: Searching for the Mind) |
De azt már senki nem hiteti el velem, hogy a terhes nők immunrendszere leáll! Gondolkodjunk már egy kicsit. Ha ez így lenne, az emberiség egészen pontosan az első generáció után kihalt volna (vagy meg sem jelenik, nézőpont kérdése). Vagy, ha újkeletű a jelenség, mondjuk a vírus okozza (de miért pont a terhes nőknél?), akkor a terhes nők úgy hullanának, mint a legyek, mindenféle CJ meg AIDS nélkül is. Olyan nincs, hogy egy szerv vagy szervrendszer csak úgy leáll, magától. Vagyis van, ilyenkor az illető általában záros határidőn belül (max pár óra) elhalálozik, és ez az időtartam még a legnaivabbak szerint sem lehet elég egy terhesség kihordására. Vannak egyébként olyan betegségek, amik az immunrendszert támadják, ilyen például az AIDS is; csakhogy a támadás alatt álló immunrendszer korántsem áll le, sőt, nagyon is működik: szorgalmasan kiirtja saját magát.
HIV-vírus (forrás: Health Info) |
A második problémám a könyvvel, hogy nem arról szól, amiről kéne. Adott egy érdekes helyzetbe került társadalom: a nők nem képesek szülni. Dan Wells Partials-sorozatában már találkozhattunk ezzel a motívummal, ugyanakkor ott a történet sokkal inkább a külső hatásokra (a Részlegesekre) és a probléma megoldására (a gyógymódra) koncentrál, míg a Jessie Lamb testamentuma inkább a társadalmi és gazdasági hatásokat igyekszik előtérbe helyezni.
Sajnos ezt nem csinálja túl sikeresen, ugyanis a történet nagy része Jessie belső vívódásairól szól. Amik egyébként meglepően hitelesek: a hangulatingadozások és bizonytalankodások élethűen adják vissza egy mai tizenéves lány gondolkodásmódját, ahogy a néha (főleg a vége felé) eltúlzott makacsság is. Ez mindenképpen pozitívum a könyvben: sokan, ha nem is feltétlenül magukra, de barátaikra ismerhetnek Jessie szerepében. Valószínűleg a meglehetősen lányos színvilágú borító is erre a koncepcióra épít: a celluxszal felragasztott lány, akiről nem lehet tudni, hogy most éppen zuhan vagy lebeg. És talán a nevét sem véletlenül kapta: a lamb, mint bárány utalhat akár áldozati bárányra, de akár agymosott birkára is, aki nem látja, hogy alaposan becsapják. Persze lehet, hogy az utóbbi csak a képzeletem szüleménye...
Viszont úgy gondolom, hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni a könyvből. Itó Projekt nagy port felkavaró Harmóniájához hasonló, gondolatébresztő és provokatív, sokkal izgalmasabb könyvet lehetett volna írni, előtérbe helyezve a nők társadalomban elfoglalt helyéről, a feminizmusról és a homoszexualitásról szóló kényes kérdéseket. Valamennyi téma feltűnik említés szintjén, érdekes gondolatokat vetve fel, sőt, a feminizmus viszonylag fontos szerepet kap, de sajnos egyik sincsen eléggé kibontva ahhoz, hogy tovább kezdjen gondolkodni rajta az ember. Ami nagy kár, mert a témában tényleg nagy lehetőségek rejlenek!
Összességében sajnos nem sok pozitívat tudok elmondani a könyvről. Nem tudom, hogy a háttérsztori hatalmas tárgyi tévedései az eredeti szövegből vagy fordítási hibából származnak-e, de mivel a fordítás egyébként nem rossz, inkább arra hajlok, hogy az írónő még a Wikipédián se nézett utána az ötletnek, bármilyen rosszmájúan is hangzik. Ha az embert kevésbé zavarja a végig teljesen hiteltelenül összerakott, mégis erőteljesen hangsúlyozott háttértörténet, akkor gondolatébresztőnek érdemes lehet elolvasni, de én sajnos nem tudom jó szívvel ajánlani.
[Bori]
--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2011
Fordító: Béresi Csilla
ISBN: 978 615 5229 30 5
Oldalszám: 324
Ár: 2990,- (borítóár)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Lájkold az oldalt a Facebookon, iratkozz fel a blog feedjére, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha pedig tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése