Mivel pillanatnyilag Mongóliában tanyázom és a posta elég drága, a friss agavés sci-fiket unokatesóm olvassa helyettem (nem mint ha egyébként nem tenné :]). Olvassátok az egyik legjobb science fiction sorozat legfrissebben megjelent, második kötetéről szóló ismertetőt az ő tollából:
Dan Simmons Hyperionjának folytatásában, amely az 1821-ben elhunyt John Keats azonos című költeményének címét hordozza, elkezdődik a Titánok háborúja az emberiség távoli jövőjében. A Hyperion bukása sok szinten érintkezik a 18. század végén született romantikus költő munkásságával és folyamatosan felbukkan a görög istenek háborúja fiatal és erős teremtményeikkel, a Titánokkal, mint ahogy a könyvben az emberiség, a Számkivetettek csatáznak egymással és Shrike nevű rejtélyes teremtménnyel (lsd. Dan Simmons: Hyperion, 2010) az ember teremtette mesterséges intelligenciák és egy bukott isten felügyelete mellett.
A Hyperion bukása közvetlenül az előző könyv eseményeit folytatja, ám a Tau Ceti Center válságterméből, a galaxis lakott és civilizált részének, a Hegemóniának a központjából. Ezen a sorsdöntő napon jelenti be a Hegemónia és a Mindenség vezérigazgatója Gladstone igazgatónő a háborút a Számkivetettek ellen. A háborút, ami a Hyperion megvédéséért robbant ki, és ami a Mag MI-jei, ezeknek az ember által teremtett, jövőbe látó mesterséges intelligenciák szerint, totális, megjósolhatatlan kimenetelű háborúba taszítja az emberiség Hegemóniáját. Ennek ellenére az MI testület nem siet lebeszélni az eltökélt Gladstone-t. A hat zarándok és Het Masteen, a fa igaz hangja, életét a Hyperion bolygón John Keats, a főszereplő költő tolmácsolja az olvasónak. A Joseph Severn néven bemutatkozó költő Gladstone tudásának forrása az álmaiban megjelenő valós események miatt, de hamar az igazgatónő fölé kerül és elkezdi átlátni a világ életét befolyásoló eseményeket. Az előző könyvből a történeteiken keresztül megismert szereplők, a Konzul, Het Masteen, a magánnyomozó Brawne Lamia, a költő Martin Silenus, Sol Weintraub, akinek lánya visszafelé öregszik és Fedhman Kassad a katona a menekülés minden reménye nélkül szállnak szembe a Shrike-kal. Az ő cselekedeteik fogják meghatározni az események kimenetelét, míg történeteik az Időkripták völgyéhez kötik őket. Ezek között az időben, ki tudja milyen jövőből, visszafelé haladó ijesztő műtárgyak között bolyonganak, szeretnek és szenvednek, és harcolnak a Shrike-kal, de még inkább az egyre tornyosuló rejtélyek hadával.
A kérdés a háború kimenetele, amiben Gladstone nagyon biztosnak tűnik, ám az ő játékát is befolyásolják Joseph Severn (John Keats második visszanyert személyisége) álmai a Mag világáról és a zarándokok által bejárt útról az Időkripták völgyében. Közben feltűnik a Shrike, akit, vagy amit az Engesztelés Egyháza nevű szekta csak a Fájdalom Uraként emleget. A jövendöléseik szerint ő fogja elhozni a végső ítéletet. Az Ummon nevű mérsékelt álláspontú MI-től megtudjuk, hogy az MI társadalom, a Mag, létrehozta a saját istenüket, a Végső Intelligenciát, amely időn és téren át vívja háborúját az egyetemes rend felállításáért, aminek végén maguknak az MI-knek is kell pusztulniuk. Mindezek felett megjelenik egy három személyből álló istenség képe is, akinek az Empátiája a háborútól és a fájdalomtól menekülve bujdosik a Világegyetemben.
Ebben a világban játszódik a Hyperion bukása, amely igazi hősköltemény az emberiség jövőjéből. Kiemelkedő szépséggel, és átérzéssel lett megírva és Dan Simmons romantikus költészet iránti szeretete át meg áthatja a háborús válságtermeket, az egymástól több évtizedes időcsúszásra levő bolygókat és a Világűrt behálózó adatszférát magát az egész epikus háborút, amelynek bonyolultsága felér a görög istenek csatáival és cselszövéseivel. Emellett a Hyperion folytatása arra is választ ad, hogy hogyan is működik az emberiség jövőjében az emberiség bolygóit összekötő távnyelő hálózat, arra, miért is támadták meg a Számkivetettek a Hyperiont, hogy mi a Mag, hogyan működnek az Időkripták, kik és miért építették a labirintusbolygók földalatti járatait, mi a keresztség nevű parazita, létezik-e a tövisfa és a végén még talán arra is, mi az a Shrike!
John Keats azt írta: „A költészet az álmodozás ellentéte, a valóságra eszmélés leghevesebb formája, s ezt az ébresztést végzik a költők”. Dan Simmons Hyperion bukása c. könyve a legtökéletesebben alkalmazza ezt a költői hitvallást. Mindenkinek ajánlani, és csak ajánlani tudom ezt a művet, mert annyi szinten játszódik a történet, és annyi igazság, és emberi érzelem játszódik benne, melyek mind céltudatosan a történet végkimenetelét formálják, hogy nem lehet letenni. Az izgalmak miatt se lehet letenni, amíg végig nem olvastuk, ami után még bőven marad min gondolkodnunk.
A fordításban, bár angolos vagyok, nem tudtam hibát találni, és nagyon örültem neki, hogy a már ismert Keats-i versrészleteket eredeti fordításban jelentették meg. A kiadás tehát még Agave színvonalon is kimagasló, és a (sci-fi) irodalom egy újabb mérföldkövével tette gazdagabbá a magyar könyvpiacot.
Köszönet érte az Agave kiadónak.
John Keatsről bővebben Cs. Szabó László John Keatsről c. méltatásának olvasását ajánlom.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése