2014. augusztus 10., vasárnap

Eric Muldoom: Boszorkánylovag (Ammerúnia 1.)

Eric Muldoom a hazai fantasy-szcéna ismert alakja, ahogy Ammerúnia világáról is hallott már minden, a zsánerben járatos olvasó. A Boszorkánylovag a sorozat legelső darabjának felújított változata, pörgős és kemény történet.

A fantasy eléggé alulreprezentált a blogon, ha magyar, akkor különösen. Nem csak azért, mert igazán igényes fantasy általában kevesebb jelenik meg, mint sci-fi, úgy általában viszonylag kívül esik a fókuszomon, nagyjából Nemes István Cherubion-sorozata és a Szélesi-Fonyódi duó által jegyzett, teljesen más stílusú Kalandor-sorozat hagyott bármiféle nyomot bennem a hazai fantasyk közül, némi MAGUS-os szerepjátszást leszámítva. 

A Boszorkánylovag is a kilencvenes évek (átdolgozott) terméke, annak minden előnyével és hátrányával. A zabolátlan fantázia szabad csapongásai ugyanazt a hangulatot hozzák, amivel a Cherubion-sorozatban, vagy akár Steve Jackson óriási sikerű játékkönyveiben találkozhatunk, itt nem a logikus világépítés, hanem a minél színesebb környezet és minél kalandosabb történet a lényeg. 

Ammerúniát hosszú ideje fenyegeti a mindent elemésztő Sötét Víz, a régiek sikeresen védekeztek ellene. Ők azonban már rég eltűntek, manapság kevesen ismerik a veszélyt, és akik tisztában vannak a mibenlétével, azok sem tudnak mit tenni, legalábbis mostanáig. A közelmúltban felfedezték ugyanis az egyik mágikus és helyét állandóan változtató Örökkévaló Várost, mely menedéket nyújthat a pusztulás elől. A kérdés csak az, hogy kinek sikerül uralma alá hajtani, jelentkezők pedig vannak szép számmal. 

Luút istennő sötét helytartója, Fekete Kullgan eközben épp kivégzésére vár, szűk cellájában egy kannibállal összezárva. Balszerencséjére a ősi ellenfelei, a halconiták fogságába került, akik nem bánnak kesztyűs kézzel az általuk eretneknek bélyegzettekkel... Annál nagyobb a meglepetés, amikor kiderül, hogy hajlandóak lefejezés helyett szabadon engedni, feltéve, hogy segít nekik elfoglalni az Opálvárost. Természetesen egy ilyen lehetőséget nem szalaszt el az, akiben munkál még az életösztön, Kullgan rábólint a feladatra és hamarosan három másik kalandorral, egy sötételf varázslóval, egy nagydarab sziklaelf harcossal és a csapat vezetőjével, egy titokzatos emberlánnyal együtt irtja a manókat a föld alatt, hogy eljussanak az utat lerövidítő térkapuig.

Ez persze még csak a kezdet, az út irdatlan mennyiségű veszéllyel van teli, mint ha a világ kizárólag azért létezne, hogy nehézségek elé állítsa a csapatot. Az akciógazdag, szinte minden második oldalon összecsapásokat tartogató fantasyk kedvelőinek persze ez nem probléma, Muldoom tesz róla, hogy amikor beindul a regény, már egy pillanatig se unatkozzon az olvasó.

('Leaves on Stone' by Rcon)
Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy túljussunk a kötet első részét meghatározó, Kullgan-féle egotripen (engem legalábbis mérhetetlenül irritált, amikor már sokadszor is azt kellett olvasnom, hogy a főszereplő milyen tökéletesnek tartja magát és mennyire szeretné megdugni a csapat egyetlen nőnemű tagját), illetve eleinte a kard-csöcs-savfelhő szentháromság is túlzó mennyiségben fordul elő a lapokon, később szerencsére tűréshatáron belüli szintre mérséklődik. Ezeken kívül az egyértelműen a régi verzióból (Sötét angyalok) itt maradt varázslós részeket is érdemes lett volna átírni, szerepjátéknál még oké, ha az ember bemondja a savfelhő-idéző varázslat (modoros) nevét, vagy hogy hányadik arkánum litániáit használja (már csak a KM-et segítendő is), de itt bőven elég lenne annyi, hogy az illető üldözőik elleni védekezésül savfelhővel árasztotta el a folyosót.

A változatos karakterek és az érdekes világ mindenképpen kiemelendő. Az "erős harcos+mágus+gyors harcos+multifunkciós főszereplő" felépítésű kalandozócsapatban ugyan nincs semmi új, ahogy az eleinte inkompatibilis, de összekovácsolódó társaságban sem, de a bevált recept most is működik, a mellékszereplők közül pedig többen megérdemelnének önálló történeteket is (lehet, hogy léteznek ilyenek, nem olvastam más Ammerúnia-regényeket és novellákat). A karakterek jól reagálnak egymásra, a heroikus pózolás mellett sok kifejezetten szórakoztató párbeszéd is akad. A világban sok a potenciál, de most a lehetőségeknek csak a töredékével találkozunk. Ammerúnia történelme érezhetően komoly távlatokba nyúlik vissza, a rengeteg különböző elf-rassz és más fajok koncepciója izgalmas, ahogy az enyhe sci-fi fűszer is, nem véletlen, hogy a MAGUS, Cherubion, és a Káosz mellett a legnépszerűbb magyar fantasy-univerzumok közé tartozik.

Nekem személy szerint pont jókor jött a regény, mert így jól szórakoztam egy nagyjából hét órás Budapest-Prága buszút kétharmadában, de szívesen ajánlom bárkinek, aki ki akar kapcsolni egy kicsit, kifejezetten szórakoztatóirodalmat keres és szereti az enyhén oldszkúl, cserébe viszont rendkívül eseménydús, pörgős és váratlan fordulatokban bővelkedő fantasyket. És még mielőtt elfelejteném: nézzétek meg, hogyan készült a borító, érdemes!

--
Kiadó: Delta Vision
Kiadási év: 2014
Borító: Pozsgay Gyula
ISBN: 978 963 395 035 7
Oldalszám: 372
Ár: 2990,- (borítóár) / 2990,- (Delta Vision webbolt)
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Lájkold az oldalt a Facebookon, iratkozz fel a blog feedjére, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha pedig tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :) 

12 megjegyzés:

  1. Mondjuk van a cikkben némi előítéletesség.

    „Nem csak azért, mert igazán igényes fantasy általában kevesebb jelenik meg, mint sci-fi…”

    Erősen szubjektív véleményem szerint az utóbbi években mind a MAGUS-, mind a Káosz Világa-vonalon igényes és színvonalas antológiák és regények jelentek meg. Hogy az Ammerúnia-vonalon megjelent írásokról ne is beszéljünk!

    A magyar fantasy-t nem kell lebecsülni. Még akkor sem, ha tényleg van miben felzárkózni az angolszász fantasy mellé. De ha van műfaj, ami nincs válságban a magyar kultúra színterén, akkor az a fantasy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem előítéletesség, szintén szubjektív vélemény :) "Logós" sorozatokat nem nagyon szeretek olvasni, egyszerűen azért, mert túl sok könyv jelenik meg bennük és szinte esélytelen mindet elolvasni, úgyhogy a MAGUS-regények nagyjából kimaradtak, de ha mondasz pár címet, hogy miket érdemes beszerezni, teszek velük egy próbát. A Káosz-sorozat meg valahol ott úszott el, hogy a Cherubionnál gyakorlatilag paródiának pozicionálták a borítókkal és címadásokkal ("A Káosz káosza"), ilyesmihez meg szintén nem szívesen nyúlok. Ez már inkább előítélet, de elképzelni is csak nehezen tudom, hogy van köztük olyan, ami felér a nemzetközi fantasy-mezőnyhöz, viszont jó érvekkel meggyőzhető vagyok :)

      Törlés
    2. Akkor előítélet, ha valaki nem ismeri a szóban forgó műveket. Egyébként ítélet :)

      Én 1991 és 2011 között elég szorosan követtem a magyar fantasy sorozatokat (magust mondjuk jobban, mint Worlukot, mert inkább illett hozzám a stílusa), de végül rájuk untam. Az egy Cherubiont - és talán most az Ammerúniát, ki tudja - leszámítva nem nagyon tudtak megújulni, ugyanazt erőltetik, amit 10 vagy 15 éve. Már ha egyáltalán csinálnak valamit, mert az utóbbi egy évből még csak nem is jut eszembe semmi, mármint a cikk tárgyát leszámítva...

      Mondjuk sztem a magyar SF-ben is kevés a kiemelkedő darab, épp csak egy kicsivel jobb a helyzet, mint fantasyben. Csak a SF-t talán könnyebb átlátni, illetve erősebb benne az újító szándék, ami a fantasyben éppen csak pislákol. De nálam jó évnek számít, ha két emlékezetes magyar könyvet sikerül találnom.

      Törlés
    3. A Cherubion-sorozat mondjuk eleve kakukktojás volt a maga sci-fis, portálfantasys (?) dolgaival. A "klasszikus" két trilógia után megjelent írások miben újítják meg a sorozatot? Az elsőt (Cherubion legendái?) annak idején még olvastam, de nem adott annyi pluszt, hogy a többivel is megpróbálkozzak.

      "De nálam jó évnek számít, ha két emlékezetes magyar könyvet sikerül találnom." Ezzel (sajnos) teljesen egyetértek...

      Törlés
    4. Bevallom, még nem olvastam el Douglas Rowland (Tölgyesi László) "új" Cherubion-sorozatát. Ellenben ismerve más munkásságát (pl. Az idő vasfoga, A halál színháza, A sötét isten, vagy a Fagyföldes Az érc fiai c. kisregénye), szerintem az egyik legtehetségesebb kortárs író.
      Itt egy értékelés két kötethez:
      http://karcolat.hu/cikkek/hirek/soltesz_adrian_konyvajanloja_douglas_rowland_cherubion_alkonya_i_ii
      A Cherubion legendái: ez más vonal, vélhetően a "régi" feeling lehet, jómagam még nem kezdtem bele.
      Aldyr

      Törlés
    5. Ezt érdemes elolvasnotok:
      Dörnyei Kálmán: Kaland nélkül

      Törlés
  2. "ha mondasz pár címet, hogy miket érdemes beszerezni, teszek velük egy próbát..."
    Hmm... Ami szerintem feltétlenül megér egy beszerzést (és megkockáztatom: "logósak" ugyan, de nemzetközi mércével is ott lenne a helyük az élvonalban) :
    - Dale Avery A renegát
    - Raoul Renier Acél és oroszlán
    - Wayne Chapman Karnevál

    Káosz sorozat... A Káosz szava ugyancsak jól sikerült darab. Én elfogult vagyok, de többek véleménye szerint az első 4-5 rész nagyon rendben van kard és boszorkányság vonalon. Az újabbak közül nálam még a Káosz kincse hozza magabiztosan az elődöket.

    Magyar fantasy és a megújulás... látok biztató jeleket, de ezek nagyon haloványak. A helyzet - amiért a kínálat olyan amilyen - szerintem több tényező eredője és egy hosszabb folyamat tetőzése. A magyar alkotók tele vannak ötlettel, egyesek pedig hozzák a nemzetközi szintet egyéb területen is (fogalmazás, stílus, etc). Nem akarok persze mindent arra fogni, hogy ebből nem lehet megélni, és ez csírájában öli meg az ambíciót... Vagy arra, hogy manapság mennyi esélye van (gyakorlatilag 0,0%) egy újonnan induló "márkának" olvasótábort szerezni, ha úgy tetszik: befutni (lásd pl. az Alexandra törekvését, pedig mögötte ott a saját értékesítői hálózat - a produktumokat nem olvastam, de pl. sfmag nem húzta le őket). Szóval messzire vezetne ez a diskurzus. Egy sör vagy bor mellett persze szívesen. :) Töretlen optimistaként nem tehetek mást, csak annyit írok: meglássuk mit hoz a jövő.;)
    Aldyr, fantasycentrum

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megjegyzem/felírom :)

      Azért ha valamit sikerül eltalálni a könyvek/sorozat/szerző/kiadó marketingjével, akkor nem olyan esélytelen az olvasótábor-szerzés, de tény, hogy ez elég ritka dolog. Az alexandrás sorozat (gondolom a Zenitről beszélsz te is) ráadásul észrevehetően olcsóbb is volt a hasonló könyveknél és mégsem sikerült igazán elérni a közönséget...

      Ajánlom a moly.hu-n szervezett havi SF/F sörözéseket (Budapesten), elég jó a társaság és kifejezetten nyitottak vagyunk az ilyesmi eszmecserékre. :)

      Törlés
    2. :)
      Igen, a Zenitre gondoltam... Marketing: azt látom, hogy ehhez a hozzáértés is hiányzik, a pénzügyi háttér szintúgy (tisztelet a kevés kivételnek). És sajnos pl. a netes népszerűség még nem garancia a jó fogyásra... jó lenne, ha így működne.
      Ez a sörözés klasszul hangzik, no, ha legközelebb úgy jön ki, teszek egy próbát, bár vidéki vagyok. :) Aldyr

      Törlés
  3. A Cherubion legendái sztem kifejezetten amatőr anyag volt, akkor még kezdő novellisták, alig több, mint fanfiction történetekkel. Az "új" ( jó vicc, legalább 7 éves :P) Cherubion alkonya könyvek megint az Éj trilógiához hasonló irányba viszik a világot, miután a Hajnal-könyvek sajnos eltávolodtak az eredeti elképzeléstől. Hangsúlyos a technika vs mágia vonal, a mutánsok és a félistenek. De a mai fantasyben népszerű, sok szálon futó stílusban, és egész korrektül kidolgozott karakterekkel. Az első két rész egy történet, a következő kettő pedig egy egyelőre befejezetlen újabb.

    A Zenit alighanem az urban fantasy iránti lelkesedést célozta meg, amivel nálam pont ellenkező hatást ért el, mert UF vagy arra hajazó könyvekből én csak az igazán szokatlan, újító szándékú könyveket olvasom. Mint volt most a Bábel fiai. Szóval róluk nem tudok mit mondani.

    Magusból a fenti három ajánlás sztem nem rossz. Esetleg ha egy darkosabb darab érdekel, akkor Boomen: Morgena könnyei.
    A Káosz sorozat nekem már a harmadik résznél (Káosz éve) kezdett elszállni az ökörködős irányba. Érdemes lehet egy próbát tenni a női szerzőkkel, pl. Susan Salinával. Ő kifejezetten visszafogja azt a hírhedt worlukos "humort".

    VálaszTörlés
  4. Laci anyagát biztosan elolvasom egyben, amint elkészül a lezárással. Ez idén esélyes.
    Zenit: én egyelőre (?, no jó, a kezdetektől) kerülöm az urbánus fantasyt... De a Bábel fiait annyi helyről hallom, hogy kénytelen leszek beszerezni.:)
    Salina valamiért kimaradt, de ha te ajánlod, lehet, mégis leveszem a polcról nyár végén.
    Aldyr

    VálaszTörlés
  5. Ezt érdemes elolvasnotok:
    Dörnyei Kálmán: Kaland nélkül

    Könyvmoly kritika:
    http://konyvmolyz.web4.hu/cikk/kritika-dornyei-kalman-kaland-nelkul

    VálaszTörlés