Az Időrabló minden ízében szórakoztató sci-fi kalandregény. Izgalmas akciójelenetek, látványos és változatos környezet, folyamatos feszültség, könnyen átélhető karakterek és olvasmányos stílus - Wesley Chu első magyarul megjelent regényében gyakorlatilag minden megvan, ami a műfaj kiemelkedőbb példányait jellemzi.
Wesley Chu néhány éve ott van az "állítólag jó, kellene már valamit olvasni tőle" című listámon, ezért különösen örültem, amikor az Agave bejelentette, hogy kiadják az Időrablót. A hírt az a megjegyzés kísérte, hogy ez a regénye populárisabb, mint a korábbiak - viszonyítási alapom egyelőre nincs, de az kétségtelen, hogy itt szinte minden a szórakoztatást szolgálja.
A Földet annak rendje és módja szerint sikerült tönkretenni, az emberiség kiköltözött a Naprendszer egyéb, lakhatóvá tehető objektumaira és a KronoCom időutazóinak segítségével fosztogatja a múltat, hogy technológiához, energiaforrásokhoz vagy éppen ritka műkincsekhez jusson. Az időutazásnak persze szigorú törvényei vannak, ezt minden kronotrop megtanulja már a kiképzés kezdetén, és komoly szellemi és fiziológiai igénybevétellel jár. Időutazó ezért csak a legjobbakból lehet, és még közülük is kevesen érik meg a szolgálati idő végét.
James Griffin-Mars természetesen kronotrop - semmi értelme nem lenne egy időutazós kalandregénynek, ha nem időutazó lenne a főszereplő -, méghozzá egyes szintű, rengeteg tapasztalattal és egyre közelebb a leszereléshez. Miután elkísérjük pár kisebb küldetésre, megkapja élete lehetőségét: egy rendkívül nehéz és veszélyes bevetést, ami a kockázathoz méltó haszonnal jár: sikeres teljesítés esetén korai és nagyon kellemes életkörülményeket biztosító nyugdíjazásban részesül, és többet nem kell kockára tenni az életét a KronoCom megbízóinak szolgálatában.
Csakhogy ha simán menne minden, abból nem lenne regény, ezért természetesen minden teljesen máshogy alakul, mint kellene, James megszegi a törvényeket és technikusával együtt komoly bajba kerül. Az pedig, hogy mihez kezd, amikor a KronoCom és a megbízó óriáscég is nagy erőkkel fésüli át a téridőt, hogy kézre kerítse, már spoiler lenne, de annyit elárulok, hogy nem okoz csalódást.
A vezérmotívum végső soron a menekülés és üldözés (a borító elég jól megragadja a hangulatot), viszont jóval több van emögött, mint azt elsőre sejteni lehetne. Részleteket nyilván nem árulok el, de a Föld megőrzésével, a fejlődés fontosságával és az ebben az esetben szó szerint a múlton élősködéssel, a bebetonozottnak látszó társadalmi rendszerek megkérdőjelezésével és a személyes döntések súlyával kapcsolatos mondanivaló például egyenként is több lenne, mint amit egy átlagos kalandregénytől várhat az ember. Ráadásul mind szorosan integrált részei a történetnek, Chu pontosan tisztában van azzal, hogy miről és miért ír, nem csak a kvótát akarja letudni néhány erőltetett, didaktikus elemmel.
A regény jelene a szó klasszikus értelmében vett disztopikus időszak. Kulturális és technológiai hanyatlás, monopolhelyzetben lévő óriáscégek, értelmetlennek tűnő szabályok és korlátozások, szigorú hierarchia - minden, ami kell. Simán hihető, hogy a személyes vagy céges profitért egyesek az emberiség jövőjét is feladnák (elég csak az USA párizsi egyezményből kiléptetésére gondolni), az is, hogy magáncégek állami vagy nemzetközi szervezeteket fenyegessenek, egyedül a többé-kevésbé magányos főhős és az egysíkúan gonosz ellenfél karakterei nem különösebben életszerűek, de ez a kalandregényes műfaj sajátosságaihoz tartozik. És persze James abszolút kedvelhető (anti-) hős a maga makacs-alkoholista módján, úgyhogy nincs ezzel semmi probléma.
Wesley Chu nem egy veterán szerző, korábban három regénye jelent meg (a Tao-trilógia), de már a második után főállású íróvá tudott válni. Az Időrabló alapján tökéletesen érthető a népszerűség: gördülékenyen és szórakoztatóan ír, izgalmasak és sokszor újszerűek az ötletei, ráadásul még némi mondanivaló is elfért a történetben. Az akciójeleneteknél pedig nyilvánvalóan látszik a harcművész-kaszkadőr múlt - a nanotech kábelekkel kiegészített erőtér-kungfu papíron is jól működik, de az esetleges filmadaptációban nyilván még látványosabb lesz (csak maradjon más is a sztoriból, ha tényleg Michael Bay rendezi majd...).
Egy trilógia első részéről van szó, és ahhoz képest, hogy nyilvánvalóan a folytatásra is kellett hagyni muníciót, szépen sikerült megtölteni a kötetet tartalommal. A világról megtudjuk a szükséges információkat, rengeteg az akció és az időugrásoknak köszönhetően változatosak a helyszínek, üresjárat gyakorlatilag semmi, folyamatos a feszültség, pörgés és szórakoztatás, pontosan ahogy azt egy hasonló regénytől várjuk. Szerencsére a kötet nem valami hatalmas cliffhangerrel zárul, bizonyos szálakat még elvarrtnak is lehet tekinteni, így könnyebb kivárni a következő rész (Time Siege ~ Időostrom) magyar megjelenését, de nem lepne meg az sem, ha valaki úgy döntene, hogy inkább azonnal folytatja angolul, ennyire magával tud sodorni a történet.
A Földet annak rendje és módja szerint sikerült tönkretenni, az emberiség kiköltözött a Naprendszer egyéb, lakhatóvá tehető objektumaira és a KronoCom időutazóinak segítségével fosztogatja a múltat, hogy technológiához, energiaforrásokhoz vagy éppen ritka műkincsekhez jusson. Az időutazásnak persze szigorú törvényei vannak, ezt minden kronotrop megtanulja már a kiképzés kezdetén, és komoly szellemi és fiziológiai igénybevétellel jár. Időutazó ezért csak a legjobbakból lehet, és még közülük is kevesen érik meg a szolgálati idő végét.
James Griffin-Mars természetesen kronotrop - semmi értelme nem lenne egy időutazós kalandregénynek, ha nem időutazó lenne a főszereplő -, méghozzá egyes szintű, rengeteg tapasztalattal és egyre közelebb a leszereléshez. Miután elkísérjük pár kisebb küldetésre, megkapja élete lehetőségét: egy rendkívül nehéz és veszélyes bevetést, ami a kockázathoz méltó haszonnal jár: sikeres teljesítés esetén korai és nagyon kellemes életkörülményeket biztosító nyugdíjazásban részesül, és többet nem kell kockára tenni az életét a KronoCom megbízóinak szolgálatában.
Csakhogy ha simán menne minden, abból nem lenne regény, ezért természetesen minden teljesen máshogy alakul, mint kellene, James megszegi a törvényeket és technikusával együtt komoly bajba kerül. Az pedig, hogy mihez kezd, amikor a KronoCom és a megbízó óriáscég is nagy erőkkel fésüli át a téridőt, hogy kézre kerítse, már spoiler lenne, de annyit elárulok, hogy nem okoz csalódást.
A vezérmotívum végső soron a menekülés és üldözés (a borító elég jól megragadja a hangulatot), viszont jóval több van emögött, mint azt elsőre sejteni lehetne. Részleteket nyilván nem árulok el, de a Föld megőrzésével, a fejlődés fontosságával és az ebben az esetben szó szerint a múlton élősködéssel, a bebetonozottnak látszó társadalmi rendszerek megkérdőjelezésével és a személyes döntések súlyával kapcsolatos mondanivaló például egyenként is több lenne, mint amit egy átlagos kalandregénytől várhat az ember. Ráadásul mind szorosan integrált részei a történetnek, Chu pontosan tisztában van azzal, hogy miről és miért ír, nem csak a kvótát akarja letudni néhány erőltetett, didaktikus elemmel.
A regény jelene a szó klasszikus értelmében vett disztopikus időszak. Kulturális és technológiai hanyatlás, monopolhelyzetben lévő óriáscégek, értelmetlennek tűnő szabályok és korlátozások, szigorú hierarchia - minden, ami kell. Simán hihető, hogy a személyes vagy céges profitért egyesek az emberiség jövőjét is feladnák (elég csak az USA párizsi egyezményből kiléptetésére gondolni), az is, hogy magáncégek állami vagy nemzetközi szervezeteket fenyegessenek, egyedül a többé-kevésbé magányos főhős és az egysíkúan gonosz ellenfél karakterei nem különösebben életszerűek, de ez a kalandregényes műfaj sajátosságaihoz tartozik. És persze James abszolút kedvelhető (anti-) hős a maga makacs-alkoholista módján, úgyhogy nincs ezzel semmi probléma.
Wesley Chu nem egy veterán szerző, korábban három regénye jelent meg (a Tao-trilógia), de már a második után főállású íróvá tudott válni. Az Időrabló alapján tökéletesen érthető a népszerűség: gördülékenyen és szórakoztatóan ír, izgalmasak és sokszor újszerűek az ötletei, ráadásul még némi mondanivaló is elfért a történetben. Az akciójeleneteknél pedig nyilvánvalóan látszik a harcművész-kaszkadőr múlt - a nanotech kábelekkel kiegészített erőtér-kungfu papíron is jól működik, de az esetleges filmadaptációban nyilván még látványosabb lesz (csak maradjon más is a sztoriból, ha tényleg Michael Bay rendezi majd...).
Egy trilógia első részéről van szó, és ahhoz képest, hogy nyilvánvalóan a folytatásra is kellett hagyni muníciót, szépen sikerült megtölteni a kötetet tartalommal. A világról megtudjuk a szükséges információkat, rengeteg az akció és az időugrásoknak köszönhetően változatosak a helyszínek, üresjárat gyakorlatilag semmi, folyamatos a feszültség, pörgés és szórakoztatás, pontosan ahogy azt egy hasonló regénytől várjuk. Szerencsére a kötet nem valami hatalmas cliffhangerrel zárul, bizonyos szálakat még elvarrtnak is lehet tekinteni, így könnyebb kivárni a következő rész (Time Siege ~ Időostrom) magyar megjelenését, de nem lepne meg az sem, ha valaki úgy döntene, hogy inkább azonnal folytatja angolul, ennyire magával tud sodorni a történet.
Kiadó: Agave
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2015
Fordító: Kerekes Éva
Borító: Richard Anderson
ISBN: 9789634191421
Oldalszám: 457
Ár:
Beleolvasó: Scribd (31 oldal)
Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése