2016. október 20., csütörtök

Sylvain Neuvel: Alvó óriások

Egy kislány alatt beszakad a föld és egy hatalmas fémtenyérben találja magát. Ez olyan mély benyomást tesz rá, hogy felnőve tudós lesz és a titokzatos objektum tanulmányozásának szenteli életét. A felfedezés normál esetben felforgatná az egész világot, azonban az amerikai hadsereg inkább megtartja magának a legtöbb ismert emberi civilizációnál régebbi tárgy titkát, és természetesen minden eszközt bevet a többi hasonló lelet felkutatására. 

Egy kanadai nyelvész-szoftvermérnök épített egy játékrobotot a kisfiának, aki - mint minden rendes gyerek - elkezdte kérdezgetni arról, hogy milyen képességei vannak a robotnak, honnan származik, és ehhez hasonlókat. Nyelvészünk, jó fantáziája lévén, összerakott egy háttértörténetet, ami egy idő után regénnyé nőtte ki magát és megszületett az Alvó óriások. Sylvain Neuvel persze nem elégedett meg annyival, hogy a fiának mesélje a sztorit, ki is adta, és a történet olyan sikeres lett, hogy még azelőtt elkeltek a filmjogok, hogy egy komolyabb kiadónál is megjelent volna. Ahogy várható, a következő lépés a világhódítás lett, a nagy kiadós debütálás után még idén megjelent németül, spanyolul, portugálul, lengyelül és természetesen magyarul is. 

Ilyen tündérmesébe illő sikertörténetet olvasva joggal merül fel a kérdés: mit tud ez a Neuvel, hogy az első regénye egyből ilyen sikeres lett? A válasz nem is olyan bonyolult, mint hinnénk. Volt egy kellően látványos alapötlete (különleges fémötvözetből készített óriás-testrészek szétszórva a bolygón), amit a huszonegyedik század naplóregénye, a jegyzőkönyvekből és felvételekből összeálló történet (à la World War Z) és a blockbuster-scifik forgatókönyveinek stílusában írt meg. Ehhez persze nem elég mintákat követni, jó dramaturgiai érzék és tisztességes szövegírói képességek is szükségesek, de legalábbis az utóbbi egy nyelvésznél, aki mellesleg okleveles fordító is, jobb esetben adott. 

(a Del Rey-féle kiadás védőborító alatti címlap-illusztrációja)
Még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e az elbeszélésmód, tekintve, hogy messze nem képes olyan erővel bevonni az olvasót a történetbe, mint egy normál regény, de kétségtelenül hatásos, ahogy az információdarabokból lassan kibontakozik a történet és a karakterek személyisége. Ugyanakkor hiányzik, hogy nem ismerjük meg a szereplők valódi gondolatait, néhány részlettől eltekintve nem tudjuk meg, hogy az események hogyan hatnak a világra, és persze az sem derül ki, hogy kicsoda tulajdonképpen a titokzatos kérdező a beszélgetésekben.

Viszont az is tény, hogy a könyv messze nincs úgy szétaprózva, mint mondjuk a World War Z, stabilan négy főszereplőt követünk, alkalmanként kiegészítve egyéb epizódokkal, ami jót tesz a regényszerűségnek. A huszonegyedik században már magától értetődő (vagy legalábbis annak kellene lennie), hogy ugyanolyan szintűek és ugyanolyan életszerűek a női karakterek is, mint a férfiak, sőt, a kutató Rose Franklin és a pilóta Kara Resnik mintha még hitelesebbek is lennének, mint Ryan Mitchell, a másik pilóta, és Vincent Couture, a kanadai nyelvész. Vincent amúgy állítólag nem a szerző alteregója... :)

Az Alvó óriások a Themis-akták sorozat első része, így érthetően több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol (azért a legfontosabbak közül néhányat megmagyaráz, már csak azért is, hogy a türelmetlen olvasó ne rágja tövig a körmét a következő részek megjelenéséig). A kötet végére körülbelül a bábuk felállításáig jutunk el, maga a játék még el sem kezdődik, ám ez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne. Nagyjából három irányból kapjuk a thrillerbe hajló izgalmat: ezek közül a legfontosabb az óriási fém testrészek összeszedése és összeállítása, illetve hogy mihez lehet kezdeni az egésszel a végén. Ezen kívül a szereplők közötti dinamika sem hagyja unatkozni az olvasót (még ha olykor erőltetettnek tűnik is a dolog), illetve a világ reakciója, és az a kérdés, hogy honnan is származnak ezek a rejtélyes tárgyak, makroszinten biztosítja a feszültséget a regényben.

(a jövőre érkező folytatás, a Waking Gods Del Rey-féle kiadásának
védőborító alatti címlap-illusztrációja)
Ha nem tudnám, hogy ez Sylvain Neuvel első regénye, simán azt hinném, hogy egy gyakorlott író áll a történet mögött. Az Alvó óriások szinte teljesen mentes az elsőkönyves szerzők jellemző melléfogásaitól, legfeljebb azt lehet felróni hibájául, hogy tudományos értelemben nem igazán megalapozott, és ezt is csak azért, mert három tudóst is prominens pozícióban szerepeltet és így azért elvárható lenne. Sci-fi thrillerként olvasva viszont tökéletesen megállja a helyét, dinamikus és izgalmas a történet, és ha egyszer tényleg viszontlátjuk a mozivásznon, nagyon látványos film lesz belőle.


Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2016
Eredeti cím: Sleeping Giants
Fordító: Török Krisztina
Borító: Devin Watson
ISBN: 978-96-3419-160-5
Oldalszám: 283
Ár:  3280,-  2460,- (a kiadónál)

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése