2013. március 27., szerda

Harry Harrison: Édentől nyugatra / Fagyos Éden

Harry Harrison Éden-trilógiája érdekes kísérlet. Alternatív történelmi regény, de nem a szokásos értelemben: jóval korábban játszódik annál, amit "történelmi időknek" szokás nevezni. Itt a dinoszauruszokat nem pusztította ki a hatvanötmillió évvel ezelőtti meteorit-katasztrófa és kifejlődött egy intelligens hüllőfaj. A több tízmillió év "előnnyel" induló jilanèk egzotikus biotechnológiát alakítottak ki és eszközként használható élőlényekkel próbálják meghódítani a tüzet és tárgyakat használó emberek területeit. 

A trilógia első kötete, az Édentől nyugatra, e közdelem kezdetét mutatja be. A jégkorszak közeledtével az emlősök dominálta Észak-Amerikában élő emberek és a magukat Afrika napsütötte  vidékein otthon érző jilanèk is melegebb vidékekre kényszerülnek, elkerülhetetlen, hogy egy csapat jilanè felfedező ne emberek által benépesített területre, valahova Florida környékére érkezzen. A két intelligens fajt gondolkodásuk, viselkedésük, életmódjuk idegensége a széles óceánnál is nagyobb mértékben választja el egymástól: félelmetesen idegenek egymás szemében és kölcsönösen rettegéssel és felsőbbrendűségi érzéssel vegyes agresszivitással fordulnak a másik felé, ahogyan az ilyen helyzetben teljesen logikusan várható is. 

A történetben a konfliktus fókuszpontja két karakter, egy ifjú vadász és egy jilanè vezető, a szereplők mégis elvesznek a rendkívül alaposan kidolgozott, különleges háttér előtt. Ez tulajdonképpen nem is probléma, egyszerűen érdekesebb a "mi lett volna, ha..." és a jilané biotechnológia az egyes szereplők motivációjánál és gyakran idegesítő viselkedésüknél. Nem egy könnyű olvasmány, a marbak és jilanè szavak nagy számban, sokszor egészen fölöslegesen történő alkalmazása rendszeresen kizökkenti az olvasót az egyébként is bonyolult ritmusból, de akit érdekel a dolog, érdemes végigrágnia magát rajta még úgy is, hogy egyelőre csak az első két rész jelent meg magyarul.

Tanakok és jilanèk (forrás: Michael Carroll)
A hajtás után a Fagyos Édenről olvashattok, némi spoilert tartalmaz az első kötetre nézve. 

Winter is coming. Néhány északabbi jilané város már elpusztult, a menedéknek szánt Alpèszakot pedig elpusztították az emberek - a két nagy ellenség, Kerrick és Vaintè viszont túlélte az összecsapást és bosszút esküdtek egymás ellen. A Fagyos Éden kettejük konfliktusára épül, az egyre erősödő jégkorszak fenyegető háttere előtt, a korábbinál szélesebb látószöget alkalmazva. Mivel az előző részben már megismertük az amúgy nem túl bonyolult karaktereket, a világ egy részét és a rendkívül fantáziadús jilanè biotechnológiát, melynek köszönhetően az intelligens hüllők genetikailag módosított élőlényeket használnak közlekedési eszköznek, fegyvernek, lakóhelynek, fűtőeszköznek, de még iránytűnek vagy képrögzítésre is, nem maradt túl sok lehetősége Harry Harrisonnak, hogy az eddigi stílusban folytathassa a történetet: főszereplőink újabb vidékekre jutnak el és a korábban ismeretlen helyeken olyasmit találnak, amire nem számítottak.

A Fagyos Édenben talán még az előző kötetnél is nagyobb számban fordulnak elő idegen kifejezések (azt másfél éve olvastam egy hétórás mongóliai buszút során, úgyhogy ez nem egészen biztos), ami itt is zavaró időnként, főleg amikor elég lenne pl. csónakot írni "ikkergak" helyett. Bár viszonylag fontos dolgok történnek - és ezeket sajnos szinte már szuperhősszerűen könnyedén hajtja végre egy-egy szereplő -, eléggé érződik rajta, hogy ez csak átvezetés a magyarul egyelőre még nem kiadott Return to Eden (Visszatérés Édenbe) előtt.

Érdemes elolvasni ezt a két kötetet, már csak azért is, hogy a kiadó lássa, lenne igény a harmadik részre, de tökéletes regényt senki ne várjon. Harrison és szakértő segítői nagyon jól összerakták Éden párhuzamos valóságát, ezt a Fagyos Éden végén található nyelvészeti-történelmi-biológiai összefoglaló is megerősíti, viszont a történet egyszerűsége és a reálisabb, történelmi lépték helyett az egyes karakterek "a világ jövőjét eldöntő" tevékenysége nem tesz jót a dolognak - ha a függelék érdekesebb magánál a könyvnél, ott valami probléma van... Az viszont kétségtelen, hogy rendkívül látványos és népszerű filmet lehetne készíteni a trilógiából, hátha valaki egyszer lecsap rá Hollywoodban, ahelyett, hogy remake-et készítene valami eredetileg is béna munkából.

Egy fejezetkezdő illusztráció
(rajz: Bill Sanderson | szken: Front Free Endpaper)

--
Kiadó: Metropolis Media
Kiadási év: 2009 / 2010
Eredeti megjelenés: 1985 / 1987
Eredeti cím: West of Eden / Winter in Eden
Fordító: Joó Attila
Borító: Sallai Péter
Illusztrációk: Bill Sanderson
ISBN: 978 963 9828 33 9 / 978 963 9828 60 5
Ár: 3990,-
--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is

1 megjegyzés:

  1. A szerzői gárdának 3 könyvbe kellett beleszőni az emberiség sorsát úgy, hogy 1 ember életútját követik végig (most járok a második könyvnél), tehát a sztoriba tettek több fordulatot, ami végül egy a lehetetlen határát súroló művet eredményezett (amellett, hogy sci-fi, még lehetne hihetőbb is). Néhol megfigyelhető a filmekre jellemző hatásvadászat, ami kicsit ront is az összképen.
    A harmadik részt valószínű külföldi kiadásban kell megszerezni a magyar olvasóknak.

    VálaszTörlés