2013. február 26., kedd

Anthony Sheenard: A holtak galaxisa

Múlt héten úgy döntöttem, hogy ez nem állapot és fel kell kerülnie a polcra a hiányzó és (reális áron) beszerezhető Mysterious Universe köteteknek. A gondolatot tett követte és pár nap múlva meg is érkezett három kötet, köztük A holtak galaxisa tavaly megjelent, átírt verziója, Anthony Sheenard billentyűzetéből. 

Még vagy tíz éve olvastam az eredetit, az első MU-élményeim egyike volt (na jó, legalább az ötödik, de mivel huszonegy kötet figyel eddig a polcon a sorozatból, nyugodtan nevezhető korainak) a kisregény a Holtak galaxisa címet viselő cherubionos antológiában, a főszereplő pedig még a York Katchikan (sic!) nevet viselte (Szélesi írta is valahol, hogy talán nincs még egy olyan szerző, aki elfelejtené a főszereplője nevének helyesírását). Azóta Anthony Sheenard / Szélesi Sándor szép számban alkotott mindenféle történeteket, többek között más szerzőkkel közösen a Mysterious Universe sorozathoz, adódott a történet átírása és kibővítése, hogy jobban passzoljon a jelenlegi MU univerzumhoz. Még egy bőr lehúzása ugyanarról, avagy sem, mindenesetre én élveztem, visszaröpített gimis koromba, amikor még a spórolt pénzemet szorongatva nézegettem valamelyik nagyobb könyvesbolt polcait és leemeltem az Ellopni egy Chagallt c. kötetet (a főszereplővel ellentétben én fizettem is az alkotásért), hogy aztán otthon beszippantson a tipikusan kamaszoknak szóló, pörgős, szórakoztató, akciódús sztori, melyben mindig van helye néhány érdekes fegyvernek, űrhajónak és hiányos öltözetű női mellékszereplőnek.
A madarakkal és a titokzatos szupercivilizációkkal csak a baj van - ez a kötet fő tanulsága. Hősünk, York Ketchikan ezt még nem tudja, amikor letelepszik a barátságos Doolhof névre hallgató bolygón, hogy békés (?) műkincskereskedéssel és különféle tudatmódosító szerek fogyasztásával töltse napjait. Az élet a doolhofi császárvárosban persze jó kaland-scifihez illően hamar nem várt fordulatot vesz: Yorkot felhívja egy régi barátja, aki történetesen régész és egy kihalt civilizáció romjai között kutakodva egy teljesen kultúraidegen madárszobrot talált, amit szinte azonnal elloptak tőle és azt szeretné, ha York, mint műkereskedő, mozgósítaná kapcsolatait a szobor megtalálására. Hősünk természetesen akcióba lép, aminek néhány zsoldos és a császár bankettje issza meg a levét, de egészen addig legalább ő jól szórakozik, amíg ki nem derül, hogy ismeretlen, de egyértelműen halálos fertőzés támadta meg. Mit tesz ilyenkor egy Ketchikan? Magasabb fordulatszámra kapcsol és nem csak a cári Oroszország emlékét őrző, fura szomszéd bolygóra, hanem még egy másik univerzumba is képes eljutni azért, hogy megtalálja a madarat és a választ a kérdéseire. Vagy hogy legalább élete utolsó néhány napja emlékezetes maradjon az egész galaxis számára. 
A holtak galaxisa egy kicsit sötétebb hangulatú az átlag MU-történetekhez képest, de még így sem érdemes szépirodalmi mélységeket várni tőle. Pontosan az, aminek látszik: űropera, a kifejezés akció-scifi-ponyva értelmében, annak viszont elég jó. A kisregény-változathoz képest másfélszeresére hízott, ez pedig általánosságban jót tesz neki (még ha a Vadászat egy szimurgra c. kötetre tett, nyilván utólag beszúrt utalásokat egy kicsit erőltetettnek is éreztem). Maga a kötet elég lazán szedett, hiába majdnem háromszáz oldal, néhány óra alatt kényelmesen elolvasható - így az ára is túlzás, de hát ez van. A borító nagyságrendekkel igényesebb a korábbinál és tartalmazza a stílus aktuálisan kötelező elemeit (az utóbbi négy kötet mindegyikének borítóján fegyverrel pózoló csaj van), a kemény kötés pedig üde színfolt a kortárs könyvkiadásban, viszont ahogy fent is említettem, ennek megvan az ára. Ha viszont sikerül kölcsönkérni vagy akcióban beszerezni, akkor a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak tudom ajánlani, bár nem ez a sorozat legjobb része. 

--
Kiadó: Tuan
Kiadási év: 2012
Borító: Chris McGrath
Oldalszám: 297
ISBN: 978 963 9940 31 4
Ár: 3490,-
--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése