2011. március 27., vasárnap

Boglár Lajos (ford.): Eldorádó - Perui ősmondák (Az inka birodalmának mondáiból)

Kicsit sajnáltam, hogy nem a két hete lezajlott Holnemvolt Fesztivál előtt olvastam a könyvet, de így utólag kiderült, hogy teljesen fölösleges lett volna: az ott fellépő perui mesemondó, César "El Wayqui" Villegas ugyanis teljesen más jellegű történeteket mesélt. Mindazonáltal érdekel Dél-Amerika, viszont sajnos nem tudok túl sokat a bolygónak azon részéről, így hát adott volt, hogy Boglár Lajos Eldorádóját is elolvassam - írni viszont messze nem vagyok képes annyit róla, mint azt egy ázsiai mesegyűjtemény esetében tenném. 

A szerzőről: 
Az utószót és a jegyzeteket író, illetve a meséket válogató és fordító Boglár Lajos kulturális antropológus, elsősorban Dél-Amerikában kutatott. 

A tartalomról: 
Perui inka és csibcsa mesékből olvashatunk válogatást a kötetben. Teremtésmondák, eredetmítoszok, istenek, hősök és valaha volt óriások történeteibe kapunk bepillantást, melyek birodalmak bukását élték túl és a spanyol pusztítás ellenére is fönnmaradtak - még ha csak romokban, ahogy Boglár Lajos írja az utószóban. 
A témából adódik, hogy meglehetősen tömörek a mesék és mivel az adott kultúrkörben élő, de legalábbis azt ismerő emberhez szólnak, európaiként nem nyújtanak akkora élményt, vagy legalábbis több hátralapozásra, keresgélésre és gondolkodásra van szükség olvasás közben, illetve meggyőződésem, hogy egy értő mesemondó előadásában is messze többet nyújtanának annál, mint így, leírt és itt-ott töredékesnek ható formában. A legtöbb mese felvillantott kép a világ és az emberek teremtéséről, a miénket megelőző emberiség (gyakran óriások) pusztulásáról, különleges természeti jelenségekről (vulkánok, napfogyatkozás, vízözön), motívumok a hétköznapi-, szakrális- és hadiéletből, időnként állatok is megjelennek. Érdekes válogatás, de nem kiemelkedő, sajnos tényleg elég "romosak" a mesék - a népmesék és/vagy Dél-Amerika iránt érdeklődőknek azért persze ajánlott. 

A kiadásról: 
A Népek meséi sorozat tipikusan olyan, amit szeretnék begyűjteni, de nehézségekbe ütközik bizonyos részek beszerzése, a többit pedig az esetek nagy részében meglehetősen elszállt áron kínálják, aki viszont hozzájut, bízhat benne, hogy az unokái is lapozgathatják, elég strapabíró példánynak tűnik a könyvtári megerősítéstől eltekintve is, formátumát tekintve kézreálló; Loránt Lilla illusztrációi is általában érdekesek. 

Egyebek: 


Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 1967
Eredeti cím: -
Fordító: Boglár Lajos
Oldalszám: 179

7 megjegyzés:

  1. Nekem megvan majdnem mindegyik, bibibi :D
    Viszont nagy kár, hogy ezt a mesenapot elszalasztottam. :(

    VálaszTörlés
  2. Na ezért most tényleg irigyellek :)
    Jövőre lesz elvileg megint, majd reklámozom itt is - ha csak fele olyan jó lesz, mint az idei volt, már megéri elmenni rája.

    VálaszTörlés
  3. Akkor fenem a fülem a jövő évire, morcogtam is itten, hogy erről azért nemcsak utólag illett volna szólni :))

    VálaszTörlés
  4. @kergezerge: Fészbúkon megosztottam, de ott nem vagy az ismerőseim között és a mongol szak felé sem láttalak idén...
    @rigó: Azám :D Meg akkor már Angela is megemlítendő :P

    VálaszTörlés
  5. Nyihihi, fészbúk... gyere politizálni :D Mongolon majd jövőre sündörgök megint :)

    te meg, te gaz madár, te is arra emlékeztetsz, hogy pénteken megyek rigóutcába szóbelizni, és egy grammot sem készültem... nyehh...

    VálaszTörlés
  6. Hehe, jövőre ideális esetben Mongóliában fogok sündörögni, nem a mongol szakon... :P
    (Rigó nem gaz madár, éppenséggel nagyon is aranyos :])

    VálaszTörlés