2010. november 12., péntek

Glen Cook: A Fekete Sereg / Lappangó Árnyak / A Fehér Rózsa

Aki olvasta már Steven Erikson fantasysorozatának eddig megjelent részeit, kizárt, hogy más véleményre jusson: a Fekete Sereg a Hídégetők ikertestvérei. No nem fizikailag és nem is a hadszervezetük, annál inkább az a jellegzetes, sötét cinizmus és humor, mely egyformán jellemzi mindkét alakulatot. Ráadásul a múltjuk és jelenük is hasonló, régen sokan voltak, ma már egyre kevesebben, a végén pedig... (Na ezt nem tudom, mert egyik sorozatból sem fordítottak még le eleget.
A továbbiakban igyekszem nem lelőni a poénokat, azok is nyugodtan elolvashatják a bejegyzést, akik korábban még nem találkoztak a könyvekkel (leszámítva az utolsó könyvhöz tartozó részt). A lényeg, hogy fantasykedvelőknek mindenképpen ajánlott sorozat. 

A Fekete Sereg általában azon az oldalon áll, amit rossznak szokás nevezni. Rendre vesztes csatákba vezénylik őket, na nem azért, mert olyan gyengék lennének, sokkal inkább mert a zsoldosokért úgysem kár és addig sem a helyi emberek pusztulnak. Egy ilyen, semmi jóval nem kecsegtető helyzet közepén találkozunk velük először, akkor elég sajátos megoldást választanak, a végeredmény mindenesetre az, hogy hamarosan hajókon tartanak egy másik kontinens felé, egy új hatalom szolgálatában. Aktuális munkaadójuk pedig nem más, mint az Úrnő, egy hatalmas varázslónő, aki birodalmakat igáz le, a Sereget pedig a lázadók ellen kívánja felhasználni. 
Annak ellenére, hogy a harcok értelemszerűen meghatározó jelentőségűek a könyvben, mégsem válik unalmassá. A Sereg orvosa és krónikása, Vészmadár, teljesen életszerűen meséli el a történetet, a szereplőknek van múltja és személyisége, nem a gyakori kétdimenziós díszletkarakterek közé tartoznak, a sajátos világszemlélet pedig magával ragad olvasás közben. 
Kiadó: Valhalla Páholy
Kiadási év: 2000
Eredeti cím: The Black Company
Fordító: Kornya Zsolt
Oldalszám: 297

A Fekete Sereg a második kötetre már vagy tíz éve áll az Úrnő szolgálatában (tehát a szereplők is ennyivel tapasztaltabb harcosok ugyan, de öregednek is), aki birodalma egyik végéből a másikba küldözgeti őket, mint személyes "elitegységét", hogy leszámoljon a lázadókkal, akik csak nem adják fel és újra meg újra próbálkoznak a Fehér Rózsa nevében (akit az olvasóval ellentétben a lázadók még csak nem is ismernek). Itt is hasonló dolog történik: a Félelem Földjén túlról hirtelen a legészakibb területekre vezénylik a Sereget, egy kis koszfészekbe, melynek az egyetlen jelentősége, hogy a szomszédos dombon egy rejtélyes kastély növekszik lassan. A helyzet viszont bonyolultabb: ezt a várost választotta ugyanis Holló, hogy társával elrejtőzzön... 
Ebben a részben sem halványulnak el a szereplők, a történetszerkezet viszont az előzővel ellentétben több szálon fut. Fenyves városa él, lakói már kicsit kevésbé, a fekete kastély szükségszerűen visszataszító, a szerző pedig meg merte csinálni azt, amit általában nem szokás, viszont életszerűbbé teszi a regényt: az első fejezetekhez képes gyökeresen más irányt szab a történetnek, mint azt várni lehetne. 
Kiadó: Valhalla Páholy
Kiadási év: 2001
Eredeti cím: Shadows Linger
Fordító: Tézsla Ervin
Oldalszám: 351

A Fekete Sereg széthullott, csak egy maroknyian tudtak elmenekülni, amikor az Úrnő férje, a Dominátor megpróbált visszatérni erre a világra. Ők azonban még mindig hűek egymáshoz, a becsületkódexhez és az új célhoz, amely viszont nem mindig egyértelmű, mivel a világ nem csak fekete és fehér, a kisebbik rosszról pedig kiderülhet egy nagyobb rossz árnyékában, hogy szinte nem is rossz. 
A Sereg maradványai Kedvest védelmezve és segítve próbálják megfejteni a titkot, amelyet Vészmadár megmentett, Holló pedig úgy látszik, hogy magával vitt a halálba. Közben viszont a múlt eseményei mozaikdarabkákként kerülnek elő és egyértelművé válik, hogy sokkal közvetlenebb veszély fenyegeti a világot, mint azt korábban sejteni lehetett. 
Bár elég sablonos húzásnak tűnik, hogy a korábbi gonosz mellé rángassunk elő egy még nagyobbat, ebben az esetben ez nem zavaró: a jelentősége eltörpül a részletek mellett (még ha ez képzavarnak is látszik :D). A Félelem Földje egészen szürreálisan megírt, a szereplők egyre határozottabban öregednek (ezt valahogy más fantasyk esetén nem igazán lehet észrevenni), az Úrnő pedig csak nem hagyja békén azt, aki egyszer fölkeltette a figyelmét. A kiadó viszont nem is tudom mit érdemelne, hogy itt nem folytatta a sorozat fordítását és megjelentetését, amikor az események kezdtek igazán érdekessé válni. 
Kiadó: Szukits Könyvkiadó
Kiadási év: 2006
Eredeti cím: The White Rose
Fordító: Sellei György
Oldalszám: 361

9 megjegyzés:

  1. Nincs is annál dühítőbb, mikor egy sorozatot így hagynak abba..

    VálaszTörlés
  2. Nincs bizony. Lassan valaki megvehetné a folytatás(ok) hazai jogait. Befektetnék:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán egyszer eljön az ideje a folytatásnak is, hátha lesz még olyan kiadó, aki nem csak fantáziát lát benne, hanem el is tudja adni.

      Törlés
  3. csak hát borzalmasak a borítók, és sokan ezért mondtak le róluk...

    VálaszTörlés
  4. Ennél sokkal rondább könyvek is elég jól fogynak, ráadásul olyanok, amiket most adnak ki és nem a kétezres évek elején, mint ezeket. Sőt, ha megnézel más akkortájt megjelent fantasyket, ezek még egész tűrhetőek.

    VálaszTörlés
  5. Már sehol sem kaphatóak, pedig jónak tűnik, de nem is lenne érdemes beszerezni, hiszen nincsen magyarul kiadva az egész sorozat. :( Nagyon remélem, hogy valamelyik kiadó átveszi a jogokat, és kiadják a folytatásokat is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy tudom, hogy a Deltánál megvan rá a szándék, de valami kavar van a jogok körül.

      Törlés
  6. Tényleg jó lenne, ha újra kiadnák, engem már évek óta érdekel, de sehol sem kapható.

    VálaszTörlés
  7. Engem is érdekelne. Mikor lesz újra kapható? Senki nem tud róla semmit?

    VálaszTörlés