2009. július 21., kedd

Jenny Randles - Paul Fuller: Gabonakörök

Időtlen idők óta húzódik már ennek a könyvnek a befejezése, talán nem is véletlenül.
Igazság szerint nem mondható túlzottan olvasmányosnak, meg a gabonakörológia is minden bizonnyal jócskán előrehaladt '92 óta, geometrikus mintákkal szegélyezett útján. Ennek ellenére megérte végignyúzni, hiszen kiderült, hogy a szerencsétlen emberiségnek még mindig fogalma sincs a gabonaábrák keletkezésének tényleges kiváltójáról. Ha azóta rájöttek volna a gabonakörológusok, minden bizonnyal elég nagy nyilvánosságot kapott volna a dolog és értesültem volna róla én is, de mivel nem történt meg, ezért a végső áttörés vagy hiányzik, vagy tényleg ufókról van szó. De mivel az ufós verziót a könyv élénken tagadja...

Gabonakör: furcsa, geometrikus ábra a búza- vagy egyéb mezőn, senki nem tudja, hogy hogyan keletkezik, a népszerű teória szerint ufók csinálják (mert unatkoznak, vagy félnek és nem mernek leszállni a Moszkva téren és csak így tudnak nekünk üzenni), valamint előszeretettel hamisítják. Nagyjából ennyi az, amit tudni érdemes ezen objektumokról, a fanatikusabbak már nyilván tisztában vannak a gabonaszálak összefonódásával és forgásirányával, az időnként tapasztalható megnövekedett háttérsugárzással és a varázsvesszőre gyakorolt hatásával, esetleg maguk is hoztak létre efféle mintát valahol a határban... De arról vajon hallott bárki is, hogy egy Meaden nevű meteorológus szerint elektromosan töltött örvény hozza létre az olykor megdöbbentően bonyolult rajzolatokat? Mert hogy ez a könyv leginkább ezt próbálja népszerűsíteni, bár kicsit nehéz elképzelni, hogy csak úgy egy véletlenszerű örvény véletlenszerűen olyasmit hozzon létre, amit a crop circle kifejezésre rákeresve a Google kidob, persze ezek nagy része nyilvánvalóan "hamisítvány". Igazság szerint alig találtam olyat, ami ne tűnne emberkéz által készítettnek...
Akit a Meaden-örvényről szóló fejtegetés nem győzne meg, a kötet második felében hatalmas mennyiségű esetleírással és némi ufológiával fáraszthatja agytekervényeit, majd elgondolkozhat azon, hogy miért nem látta még senki működés közben az örvényt és mi köze van a gömbvillámokhoz.
Az utószó szerint pedig 1990 óta ugrásszerűen megnövekedett a hamisított gabonakörök száma, a netes keresgélés szerint pedig promóciós céllal is készítenek ilyeneket, ez pedig veszélyt jelent a kutatók tevékenységére.







Hogyan viselkedjünk a gabonakörök helyszínén?

Soha ne menjenek be a gabonatáblába, amíg nem kértek engedélyt a tulajdonostól.

Igyekezzenek az esetet előbb megbeszélni a földtulajdonossal, aki feltehetőleg maga is tudni akar a körről, vagy esetleg magyarázattal tud szolgálni a keletkezését illetőleg.

Ha engedélyt kaptak arra, hogy átmenjenek a gabonamezőn, legyenek körültekintőek. Kövessék a traktorsávokat, és feleslegesen ne tapossák le a kör belsejét, amivel kárt okozhatnának az esetleges későbbi vizsgálatok szempontjából jelentős nyomokban. Ha tudnak, készítsenek fényképeket és végezzenek méréseket, de vigyázzanak a helyszínre.



Kiadó: Édesvíz kiadó
Kiadási év: 1992

Eredeti cím: Crop Circles
Fordító: Érszegi András
Oldalszám: 337

2009. július 19., vasárnap

Josikava Eidzsi: Muszasi 1-5.

Josikava Eidzsi (吉川 英治) meglehetősen terjedelmes sorozata leginkább egy japán Jókai-regényre emlékeztet, ráadásul még az eredeti megjelenés is hasonló: ez is újságban, folytatásokban került először sajtó alá. Emiatt nincsenek is igazán ugrások a térben és az időben, epizódszerű és lineáris az egész történet, amolyan "innen - ide" jellegű.

A valaha volt egyik legnagyobb szamuráj, Mijamoto Muszasi életének egy részét követi az író az Edo-kor hajnalán, egészen konkrétan valódi kardmesterré válását a szekihagarai csatától Szaszaki Kodzsiróval vívott legendás párbajáig, természetesen regényes elemekkel tarkítva. Némileg cinikusan talán úgy lehetne fogalmazni, hogy az öt kötet alatt Muszasi mászkál egy sort Honsún, miközben lekaszabol egy halom embert, akik belekötnek, és beleköt néhány nagytudású harcművészbe, akiket szintén lekaszabol; a fennmaradó időben pedig rendszeresen faképnél hagyja a nőt, aki szereti, és mindenféle erdőkben bujdosik remeteként. Nos, igazán nem vagyok lenyűgözve a regénytől, túlságosan egyszerű és itt-ott szájbarágós (amikor Muszasi és a többi szereplő időnként "megvilágosodik"), de mivel a kórházban töltött napjaimat többek között ennek köszönhetően nem unatkoztam végig, hálás vagyok, hogy Eidzsi megírta az egyébiránt tényleg nagyszerű történelmi alak, a kétkezes vívás megalapítója életútját.


























Kiadó: Ulpius-Ház

Kiadási év: 2006-2008

Eredeti cím: 宮本武蔵 (viszont ha jól értelmezem, akkor angolból és nem japánból lett fordítva...)
Fordító: Ecsedy Csaba, Tótisz András
Oldalszám: 392 + 390 + 412 + 376 + 415

2009. július 18., szombat

Szató Tomoko: A japán művészet

Egy szokatlanul egyedi kivitelezésű művészettörténeti albumot kaptam két hete, a Scolar kiadó művészeti sorozatának Japánnal foglalkozó kötetét.

Kifejezetten igényes munka, a kialakítás nagy pontosságot igényel, úgyhogy le a kalappal a kínai nyomdászok előtt (hogy miért éri meg a szállítással együtt is ott nyomtatni, az nem egészen világos): a különféle japán műalkotások képeihez fűzött információkat az egyes lapokon kivágott, kör alakú lyukak segítségével "célozták be", tudom, hogy ez így nem túl értelmes, de nem tudom jobban megfogalmazni. A borító képén is látszik, ezt kell úgy elképzelni, hogy ha lapozunk egyet, akkor a lyuk a szemközti oldalon lévő kép fölé esik és így kerülnek pozícióba a megjegyzések. Na mindegy, a lényeg az, hogy egyedi és szép megoldás.

Persze nem kell átfogó és teljes "tankönyvre" számítani, csak az Edo-korra koncentrál a kiadvány, de azt sokféle műfajon keresztül mutatja be a téma iránt érdeklődőknek.




Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadási év: 2009
Eredeti cím:
Fordító: Mecsi Beatrix
Oldalszám: 128

2009. július 17., péntek

Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe

Az Őrség-tetralógia zseniális orosz szerzője ezúttal sci-fivel próbálkozik - és annyira nem is rosszul, mint amilyennek az alant leírtak alapján tűnhet.

Az Őrségekhez hasonlóan enyhén lepusztult, rozsdás környezetbe kerül az olvasó, egy olyan világba, ahol az emberek számára nem sok dicsőség terem: a különféle idegen fajokkal történt kapcsolatfelvétel után mi vagyunk a galaxis futárjai, mivel csak az emberi szervezet tudja túlélni az ugrást. Főszereplőnk, Pjotr Hrumov is teherpilóta, egészen addig rutinszerű küldetésen, amíg egy idegen nem kerül a hajójára, aki azt állítja, hogy ha összefognak, legyőzhetik a Gyenge fajokat uraló Erőseket, a részleteket viszont csak Pjotr nagyapjával közölheti...

Eddig jó. Az első kétszáz oldal hangulata szórakoztató, van benne humor is, elég csak a borítón ábrázolt jelenetre gondolni, aztán egyszer csak elszakad a történet fonala és kezdetét veszi egy másik kisregény anélkül, hogy az előző véget ért volna, ráadásul erre korábban semmilyen jel nem utalt. Ezzel még csak-csak kibékülnék valahogy, a majdnem emberi geometerek faja elég jó és bizarr ötletnek látszik, de az is csak távolról az elején, mert a továbbiakban erőltetett társadalomkritikává fajul a sztori, ráadásul nem is igazán egyedi stílusban és pláne nem egyedi gondolatokkal. És ha ez nem lenne elég, a "második kisregény" sincs befejezve; remélhetőleg a folytatás helyrerántja az egészet.

Sajnos itt is kénytelen vagyok a fordítást, de legalábbis a lektort szidni: alaposabb átolvasással elkerülhetőek lettek volna az alany-állítmány egyeztetését kínosan nélkülöző mondatok (amikből egyébként nincsen sok)... Viszont az legalább kiderül a kötet végén, hogy az szerző már írja a következő Őrség-regényt :).




Kiadó: Metropolis Media (Galaktika Fantasztikus Könyvek)
Kiadási év: 2009

Eredeti cím: Zvjozdü - holodnüje igruski
Fordító: Weisz Györgyi
Oldalszám: 415

Szélesi Sándor: A beavatás szertartása

Nem rossz, nem rossz... Csak éppen olyan, mint egy túl nagyra nőtt novella. Valami ilyesmi volt a lényege annak, ami olvasás közben átfutott a gondolataimon, és tényleg. Persze valahol olvastam, hogy Szélesi elsősorban novellaírónak tartja magát, én viszont inkább regényolvasó vagyok. Kibékíthetetlennek tűnő ellentét? A csonkolás művészete viszont tetszett, de azért a MU-regények jobban. No, a zavaros fecsegésből ennyi elég is.

Apa és fia egyedül élnek egy egész idegen bolygón. Két telepes, két ember egy olyan helyen, ami ugyan idegen, mégis szinte paradicsomi: békés, szelíd és az emberrel is "kompatibilis" (nem úgy, mint a Bioszférában, amit most olvasok...). Az őshonos élővilág jobbára növényekből és állatokból áll, az intelligens létformákat mindössze egy primitívnek tűnő faj képviseli, akik kis törzsekben élnek a fákon, ideálisnak látszik a hely a tizennégyezer új telepesnek a fogadására, akik már jóval emberibben gondolkoznak és inkább kiaknáznák az új világ erőforrásait, mintsem harmóniában élnének vele. Na itt borul a dolog és válik problémássá a helyzet, David Whist és fia pedig kénytelenek valahogy megtalálni újra a helyüket a megváltozott körülmények között.

Igazából "egygondolatos" történetnek tűnik ez a könyv, semmi bonyolult háttérinformáció, semmi olyan, hogy az olvasónak kéne összeraknia, hogy akkor most hol is vagyunk és mi történik, érzésre viszont valami olyasmit közvetít, mint Slonczewski regényei.




Kiadó: Metropolis Media (Galaktika Fantasztikus Könyvek)
Kiadási év: 2009

Eredeti cím: -
Fordító: -
Oldalszám: 277

2009. július 16., csütörtök

Richard Morgan: Valós halál

Már hónapok óta a polcomon várt olvasásra, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire stílszerű körülmények között kerül majd rá sor, legalábbis ami a borítót illeti: rólam is sok szép röntgen készült múlt héten, amikor végre sikerült elolvasni.

Félig japán, félig magyar főszereplő és SF-történet: ez több, mint elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Nem csalódtam benne.
A négyszáz évvel későbbi jövőben járunk, amikor már létező opció az emberi tudatról készült biztonsági mentés, vagyis a nép nem hal olyan könnyen: a lementett információ áttölthető egy új testbe, ha a régi megsemmisül: akár szintetikus, akár klónozott, akár egy teljesen másik személy testéről is legyen szó. Javarészt persze pénz kérdése a dolog. Ilyen körülmények között ostobaságnak tűnhet öngyilkosságot elkövetni, a Föld egyik leggazdagabb üzletembere mégis megteszi...hogy miért? Ezt kell kiderítenie Takeshi Kovacsnak, az exkatona - cyberpunk zsoldosnak, aki ugyan nem válogat az eszközökben, cserébe viszont ellenfelei sem. Az eredmény pedig egy furcsa, néhol fölöslegesen brutálisnak tűnő, máskor szokatlanul filozofikus kérdéseket felvető történet, melyben szinte minden jól illeszkedik egymáshoz. Már csak a folytatásokat kéne beszerezni...




Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2006

Eredeti cím: Altered Carbon
Fordító: Totth Benedek
Oldalszám: 464

2009. július 15., szerda

Daniel Keys Moran: A Gyűrű

Furcsa, hogy egy ilyen nagyszabású sci-fi ilyen sokáig rejtve tudott maradni előttem, de a moly.hu-nak hála teljesen véletlenül sikerült rábukkanni.

A fülszöveg és borító meglehetősen félrevezető, nem valami fantasys - űrhajós egyvelegről van szó, hanem egy igazi posztapokaliptikus sci-firől, ami ugyan építkezik az elődök munkáiból, de mégis valami szokatlanra képes. Fantasys kellékek persze előbukkannak, de mind szigorúan tudományos alapokon: gyógyszer segítségével élnek örökké a Fény erejét manipulálni képes uralkodók és genetikailag nemesítettek az eredetileg harcra kitenyésztett északi óriások, köztük pedig többé-kevésbé átlagos emberek próbálnak boldogulni olyan eszközökkel, melyeket "egy darab Nap", avagy fúziós reaktor működtet...

A történet összességében elég jó; a félezer oldal alatt lassan bontakoznak ki a dolgok, pedig a történetmenet eléggé lineáris; az időszámítás kissé zavaró lehet, de egy idő után az ember megtanulja figyelmen kívül hagyni, persze hátra is lehet lapozgatni és számolni... Karakterek szempontjából furcsa az összkép, én személy szerint egyiket sem éreztem sem magamhoz közelinek, sem igazán élőnek, de azért ez annyira nem volt zavaró. Elvileg film is készült a könyvből, eddig még nem láttam.



Kiadó: Maecenas
Kiadási év: 1991

Eredeti cím: The Ring
Fordító: Kádár Tamás
Oldalszám: 557

2009. július 14., kedd

Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Gaiman Amerikai istenek-jének vicces változata Angliában - ha egy mondatban kéne "összefoglalni" a könyvet, akkor így lenne a legegyszerűbb.

Közelg' a végítélet, az Antikrisztus megszületik a Földre, útját pedig Crowley, a démon, és Azirafael, az angyal próbálja egyengetni, de ez közelről sem olyan könnyű, mivel tévedni nem csak emberi dolog... Rajtuk kívül még sok más jó karakter is belekeveredik az eseményekbe: Agnes Nutter látnokasszony főállású leszármazottjától az Apokalipszis Négy Motorosán át a középkorból ittragadt boszorkányvadász-céh tagjaiig, de a náluk mellékebb szereplők is szórakoztató agymenés eredményei, vegyük például a Sátán Kutyáját, aki... nem, nem lövök le poénokat :). Lényeg a lényeg: a humor és az urban fantasy kedvelőinek minden bizonnyal tetszik/tetszeni fog, az igazán keresztények pedig ne vegyék zokon a mitológiájukkal játszadozást.



Kiadó: Beneficium
Kiadási év: 1999

Eredeti cím: Good Omens
Fordító: Horváth Norbert
Oldalszám: 343

2009. július 3., péntek

William Gibson és társai: Izzó Króm

Ugyan nem vagyok kimondottan cyberpunk-rajongó, ráadásul a regényeket is jobban szeretem a novelláknál, mégis muszáj volt elolvasnom a kötetet. Hogy miért? Egyrészt a moly.hu -n magasra van értékelve, másrészt ki az a hülye, aki 190 forintért otthagy egy ilyet a Könyvudvarban?

A történetek amolyan "a nem túl távoli jövőben" játszódó cyberpunk sztorik, nem többek és nem kevesebbek ennél. A felhozatal színvonala tényleg elég jó, kiemelendő viszont közülük a Gibson mellett Michael Swanwick által jegyzett Párharc, Jonh Shirley-vel közösen írt Bárnépség (Hát nem zseniális ötlet, hogy egy másik faj is él a Földön, akik kaméleonszerűen változtatják az egyébként emberi külsejüket és kocsmáról kocsmára "szállva" élnek?) és a tradicionális hackernovella, a címadó Izzó Króm.
Persze lehetne még a kötetindító Johnny, a kacattár történetet is emlegetni, mint a Johnny Mnemonic film (amit egyébként nem láttam) alapjául szolgáló művet, vagy a kötetzáró Mozart napszemüvegben-t, de ez utóbbi szentségtörés lenne, mert éppen Beethovent hallgatok.
Cyberpunkoknak kötelező darab, másoknak kiváló utazóskönyv, metrózás alatt végigpörgethető egy-egy novella.



Kiadó: Valhalla Páholy
Kiadási év: 1997
Szerzők: William Gibson, John Shirley, Bruce Sterling, Michael Swanwick, Lewis Shiner
Eredeti cím: Burning Chrome by William Gibson
Fordító: Bóday Tamás, Gáspár András, Hoppán Eszter, Szántai Andrea, Szántai Zsolt
Oldalszám: 253

2009. július 2., csütörtök

J. R. R. Tolkien: A hobbit (szövegkritikai kiadás)

Ez az a kötet, amit kézbe véve minden, magára valamit is adó olvasó elégedetten sóhajt föl. Küllemre igényes, belsőre tartalmas, van mérete, súlya... Mi kell még?

Nem mondom, az ára gyengébb idegzetűeknél okozhat kisebb problémákat, a jelenleg forgalomban lévő harmadik legnagyobb címletű magyar fizetőeszköznek megfelelő készpénzt még egy ilyen kiadásért is túlzás elkérni. De ha még ez lenne a legnagyobb probléma... Kinyitom, megcsodálom Thror térképét, lapozok, Tolkien portréját és a rúnákat, lapozok, a copyright-oldalon kapásból két elgépelés. Sebaj. Lapozok-lapozok: "Köszönetnyílvánítás". Na ne...
A kezdeti lelkesedés hamar átcsapott a minden bizonnyal nem létező lektor felmenőinek visszafojtott emlegetésébe, valamint különféle ősi átkok szórásába a dilettáns magyar könyvkiadók felé. Most őszintén, mire jó ezen spórolni? Ha erre jár akármelyik kiadó akárkije, nyugodtan szóljon, nagyon szívesen átolvasom nyomdába kerülés előtt a kiadványokat minimális összegért és/vagy néhány példányért az adott műből...

Oké, a kesergős része ennyi volt, legalábbis egyelőre. Tolkien meséje fantasztikus, az eredeti Szobotka-Tótfalusi fordítást sem variálták át nagyon, éppen csak annyira, amennyire az A gyűrűk ura szó- és névhasználatával való egyezéshez szükséges. A háttérinformációkat irdaltan mennyiségben szállító jegyzetek is érdekesek, leszámítva a különféle angol és amerikai kiadások közötti, általában figyelmetlenségből fakadó eltéréseket, na meg a világ minden tájáról begyűjtött illusztrációk is sokat adnak az egészhez.
Negatív értelemben is. A kötet közepére befűztek néhány lapot a színes illusztrációknak, arra viszont senki nem gondolt, hogy nagyobb felbontásban kéne elküldeni a nyomdának a digitális képeket: az eredmény csúnyán pixeles lett, a 230-232. oldalakra pedig bekerült ugyanaz a festmény, csak éppen az egyik helyén a jegyzet szerint vázlatnak kéne lennie.
Nagyon remélem, hogy ha lesz következő kiadás, abban javítják a hibákat, hihetetlenül sokat levesz az egésznek az egyébiránt igen magas színvonalából.



Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadási év: 2006
Eredeti cím: The Hobbit
Fordító: Tótfalusi István, Szobotka Tibor, Ürmössy Zsuzsa
Oldalszám: 374