2009. március 9., hétfő

J. K. Rowling Harry Potter és a Halál ereklyéi

Sokan írtak már sokfélét a könyvről (na jó, ez itt csak kettő), én szokás szerint szubjektív szemszögből teszem. Először még az angol megjelenés után nem sokkal, eredetiben olvastam, ez volt egyébként az első ilyen terjedelmű, idegen nyelvű könyvem.
Az érzés kettős a HP sorozat utolsó kötete esetében. Egyrészt összecsapott hatást kelt, több kötetre elegendő ötletet akart az írónő beletömöríteni egy könyvbe, talán nem kellett volna az elején bejelentenie, hogy hét rész lesz és slussz. Ráadásul a fordítás is hibás vagy logikátlan több helyen, a lektort megspórolták, vagy csak nem fizettek neki eleget ahhoz, hogy észrevegyen bizonyos problémákat (mint például fordításban Mardekár, eredetiben Slytherin, de akkor miért van S betű Mardekár amulettjén a magyar kiadásban?). Ugyanakkor az első rész meseszerű, mesésen irreális (szürreális?) hangulata és ötletei, melyek a későbbiekben "kanonizálódtak", szilárd és szerves részeivé váltak a világnak, most kicsit fellazultak, ráadásul új dolgok is előkerültek, ami határozottan pozitív. Rowling némi logikázós krimivel is próbálkozott, ami bizonyos szempotból kiszámítható (Harry és Voldemort tényleges kapcsolatát, hogy Harry is horcrux, már az előző rész alapján ki lehetett találni); máskor viszont nem normális krimiként működik, ahol az olvasó az elejtett infókból összerakhatja a megoldást, hanem mint egy bűvész a cilinderből a nyulat, előhúz dolgokat, ezek ismeretében persze tényleg egyszerű és kitalálható, de hát az írón kívül ki gondol ilyenekre?
A történet hangulata más, mint a korábbi részeké, ez talán a Roxforti környezet hiánya, de attól még illeszkedik a rowlingi univerzumba, viszonylag hiányérzet nélküli lezárása Harry Potter ifjúkori krónikájának, ahol a jó ha nem is áldozatok nélkül, de végülis legyőzi a rosszat és boldogan él, amíg meg nem hal.



Kiadó: Animus

Kiadási év: 2008
Eredeti cím: Harry Potter and the Deathly Hallows
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám: 624

1 megjegyzés:

  1. A Mardekár címerállata a kígyó, simán lehet S-alakban ábrázolni akkor is, ha nem az S betűre utal.

    VálaszTörlés