2009. január 11., vasárnap

Joan Slonczewski: Elízium lánya

Nők ritkán írnak sci-fit, de ha mégis, az általában kiemelkedően jól sikerül. Így van ez az ohiói Kenyon főiskola biológiaprofesszorával is, aki a tanítás mellett science fiction történetek írásával is foglalkozik, mégpedig nagy sikerrel. Magyarul eddig három regénye jelent meg: elsőként a legfrissebb, a Génszimfónia, ezt követte egyik első műve, az Ajtó az óceánba, majd az Elízium lánya. Érdekes, hogy pont a Génszimfónia tűnt a legkevésbé jónak a háromból és leginkább az Ajtó az óceánba fogott meg, általában a gyakorlattal nő az írói kifejezőerő és írástechnikai készség. Egyébként igazából szemiotikai elemzéseket kéne készítenem hétfőre, meg tanulni a keddi pszichológiavizsgára, de inkább van kedvem erről írni, nem véletlenül hagytam szinte utoljára a karácsonyi termésből.

Az Elízium lánya az Ajtó az óceánba eseményei után ezer évvel játszódik a Shora óceánholdon, ahol az őslakos, magukat genetikailag a körülményekhez igazított Cserék mellett halhatatlanok is élnek immár lebegő városaikban. Gazdagok, szervóik (robotok) mindenben kiszolgálják őket, baleset híján ezer évig is elélnek, más dolguk nincs, mint vitatkozni, hosszú lejáratú kölcsönöket folyósítani a többi bolygó átlagos életű lakóinak és élvezni az életet. Az ezredik életévhez közelítve viszont minden élethosszabbító kezelés ellenére gyakran egészségügyi problémák jelentkeznek, ezek kiküszöbölésére hívják Helikon városába Szélklán Feketemedve doktort és diplomata-tolmács feleségét, Esőfelhőt, akik egy furcsa, matriarchális társadalom tagjai, ahol a nőket csak istennőként emlegetik és a férfiak dolga a gyermeknevelés.

Jóllehet Slonczewski alapvetően biológus, társadalomtudósként, pszichológusként és drámaíróként is megállná a helyét; nagyszerűen összetett és kidolgozott világot hozott létre valódi személyiséggel rendelkező karakterekkel, melyek egyike sem sablonos, mindegyiknek megvan a maga sajátos nézőpontja és hozzáállása a környezetéhez, legyen szó akár főszereplőről, akár egy csak pár mondat erejéig felbukkanó alakról; ráadásul úgy tud mindig valami újat és szokatlant nyújtani, hogy az nem válik fárasztóvá és követhetetlenné, de még töredezetté sem teszi a regény egységét.


Kiadó: Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek

Kiadási év: 2008
Eredeti cím: Daughter of Elysium
Fordító: Tamás Dénes
Oldalszám: 526

2 megjegyzés:

  1. Jó kis ajánlást írtál, lehet, hogy megbarátkozom vele és elolvasom? Érdekes, amikor egy biológiaprof ír ilyen témáról.

    VálaszTörlés
  2. Most, hogy így mondod, tényleg jól sikerült :'D

    A scifiírók között sok a "szakmabeli", avagy valamely tudományterület professzora, vagy legalábbis jó ismerője, de Slonczewski tényleg nem csak mint biológus ír, az unalmas is lenne, van minden más is, és ráadásul a végeredmény egy jó regény.

    Mindenképpen olvasd el, szerintem nagyon jó :)

    VálaszTörlés