2008. december 9., kedd

Robert Merle: Állati elmék

Miután mindenkitől azt hallottam az elmúlt időkben, hogy Merle így meg úgy, zseniális szerző, hogyhogy még nem olvastam, úgy döntöttem, hogy belevágok.
Már az elején szembesülnöm kellett az író különös stílusával, mely szerint kilométeres szófüzéreket alkot, amivel önmagában nem lenne baj, csakhogy ezek a képződmények inkább hasonlítanak szabad asszociációs pszichoterápiára, mint mondatra. Eleinte azt hittem, hogy a digitalizálás volt rossz, mert egy idő után visszaállt a mondatszerkesztés a megszokott, átlátható és kevésbé idegesítő mederbe, de amikor folytatódott, már biztossá vált, hogy ez szándékos. Nem tudom, ki milyen módszerrel szokott olvasni (Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szímát, melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek, A tböbi bteű lheet tljees összevabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovallusk el mniednigyk bteűt mgaát, hneam a sózt eszgébéen ltjáuk.), én mindenesetre az egész mondatot keresem a szövegben, ami ponttal végződik és nagybetűvel kezdődik, tehát így igencsak fárasztó volt a bogarászás. Vagy legalábbis lassabb, mint egyébként.

A történet az író meghatározásában "politics fiction", valójában az eredeti megjelenéshez (1967) képest a jövőben (1970-'73) játszódik, tehát nyugodtan kezelhetjük sci-fiként. Dr. Sevilla, egy fiktív amerikai tudós, delfinekkel végzett kísérleteit és azok következményét írja le, kezdve a delfinek angol nyelvre tanításán és befejezve az egyébként nyitva hagyott kérdésen: lesz-e harmadik világháború emiatt? Merle kiválóan leírja az amerikai hadigépezet beindulását, az emberek (és állatok!) életébe történő durva beavatkozásokat és a mindezt övező hazugsághálót, s még ha nem is következett be Vietnám után az USA-Kína atomháború (amiben a nagy és büszke, világ rendőrségét játszó Egyesült Államok a titkos provokátor a regény szerint), hajlamos az olvasó újragondolni néhány valós eseményt, amikor valami miatt a jenkik úgy döntöttek, hogy most aztán jól elmennek valahova és olyan demokráciát és békét csinálnak ott, hogy ihaj!
Más kérdés, hogy máig nem sikerült megtanítani delfineket emberi nyelven kommunikálni, de a sci-fi már csak ilyen, mindig a legérdekesebb dolgok maradnak (talán örökre) a fantázia szintjén.

Még jó, hogy eszembe jutott így másfél héttel később: itt lehet megtalálni az e-book verziót.

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 1973

Eredeti cím: Un animal dové de raison
Fordította: Réz Ádám
Oldalszám: 395

3 megjegyzés:

  1. fura, nekem sosem tűnt fel, hogy Merle szóhasználata ilyen nehezen követhető lenne, pedig egy-két kivétellel az összes könyvét olvastam, és nagy általánosságban mind szerettem

    persze neki is vannak jobban és kevésbé jól sikerült könyvei, ez speciel szerintem pont az előbbi kategóriába tartozik

    minden esetre ha nem ment el tőle teljesen a kedved, nagy szeretettel ajánlom a Mesterségem a halál-t és a Védett férfiakat, talán ezek a legzseniálisabb regényei

    VálaszTörlés
  2. A szóhasználatával semmi gond, a mondatai amik zavartak :P

    Tudom, nem hangsúlyoztam igazán, de tetszett a könyv, ma került fel a polcomra (regikonyvek.hu jó dolog :) ), át is írom a ragacsot mindjárt. És persze fogok még olvasni tőle, mert tényleg jó írónak tűnik.

    VálaszTörlés
  3. regikonyvek.hu-t mi is imádjuk :)

    VálaszTörlés